Mindenki siet haza

Pinc�r: M�r �ppen z�rni akartunk. D�l �ta alig volt forgalom; t�tlen�l �csorogtam az ajt�n�l, n�ztem a f�gg�ny�n �t az utc�t, a buszmeg�ll�t. �gy, a feh�r, �ttetszõ sz�d�n kereszt�l olyan volt az �t meg a t�j, mintha havazna, pedig mocskos, sz�rke idõ j�rta m�r napok �ta. K�d sz�llt a foly�r�l. A buszr�l lesz�ll� utasok k�z�l senki sem ugrott be s�rre vagy feket�re, mint m�skor; �ruh�zi pap�rokba burkolt csomagjaikkal �tv�gtak az �ton a h�zak fel�. N�melyik m�g csak most cipelte a fenyõj�t. Satnya fenyõk voltak, m�r amilyenek megmaradtak �gy, az utols� napra. Az �n fenyõm k�t hete megvolt, a piacon vettem, kik�t�ttem a negyedik emeleti ablakunk al� a hidegre, csak ma reggel h�ztam be onnan, hogy feld�sz�thesse az asszony. J� elõre kell gondoskodni mindenrõl. Megtanultam m�r. Meg�ltem valamennyit, r�szoktatott az �let, hogy idõben beszerezzem mindazt, amire sz�ks�gem van. Nem szeretem a kapkod�st meg a bizonytalans�got m�g kis dolgokban sem. A sz�nes villany�gõket is elõk�sz�tettem, kom�tosan a tavalyi dobozb�l. Est�re elj�nnek hozz�nk a gyerekek a k�t kis unok�nkkal. Vettem �p�tõkock�t, k�pesk�nyvet, bab�t, kisvasutat, mindent. Nagyon kedvelem a kar�csonyi hangulatot, az �nnepi vacsor�t, szeretem a fenyõ illat�t a szob�ban, meg ahogy �gnek a gyerty�k. M�g kis j�szolunk is van, benne gipszbõl a Kisj�zus, meg k�r�l�tte gipsz M�ria �s J�zsef, meg a h�romkir�lyok, a p�sztorok, mind gipszbõl, sz�nesre festve, meg gipszmad�r, gipszteh�n, sz�val az eg�sz Betlehem. H�tul, piros celof�npap�r m�g�tt apr� zsebl�mpa�gõt lehet meggy�jtani, nagyon sz�p. Mindig meghat�dom, mert a gyermekkoromat juttatja eszembe. Azt�n feltessz�k a Csendes �j-t, a fiam hozta a lemezt valamelyik esztendõben, azt mindig lej�tsszuk, mik�zben szikr�znak a csillagsz�r�k, komolyan mondom, meghat�dom, a s�r�s szorongatja a torkomat, annyira �rzem olyankor a szeretetet. Ezen j�rt az eszem, meg azon, hogy na, nemsok�ra v�ge a napnak. A pressz�s l�ny �tkor kikapcsolta a k�v�fõzõt, a fõn�k kassz�t csin�lt, h�tul, a magyaros teremben m�r eloltottuk a l�mp�kat, sz�val �ppen z�rni k�sz�lt�nk, amikor bej�tt az az ember. Gondoltam, iszik valamit, azt�n siet haza ez is, ak�r a t�bbiek. Tudja a csoda, h�ny �ves lehetett, se �reg, se fiatal; nem l�tszott valami j�m�d�nak, r�ad�sul a haja a v�ll�t verdeste, sov�ny volt, girhes; szak�lla, bajsza nedvesen tapadt �ssze a k�dtõl. Meg�llt az ajt�ban, elõbb engem n�zett meg, azt�n a l�nyt, biccentett, �sszefogta mag�n a kab�tj�t; �gy �csorgott ott, v�rakozva, mint akit j� sz�vvel k�ne fogadni. Odamentem a pulthoz, hogy ha k�r valamit, gyorsan v�gezz�nk, de meg se sz�lalt. L�ny: - K�v�t m�r nem tudok fõzni. Pinc�r: - K�v� nincs. Mindj�rt z�runk. Mit adhatok? Ember: - Le�lhetek? Pinc�r: H�t �ppens�ggel le�lhetett, m�g nyitva voltunk. "Tess�k" - mondtam kelletlen�l. Gondoltam �szreveszi. De nem, mintha a legny�jasabban k�n�ltam volna hellyel, boldogan telepedett le az egyik asztalhoz a f�tõtest k�zel�ben. S�rgetõen k�rdeztem: - Mit adhatok? Szel�d tekintettel n�zett f�l - na de ismerem �n az eff�le szel�d tekinteteket! Sok furcsa pasast l�ttam m�r ilyen szel�dnek elsõre. Ember: - Bort. Pinc�r: - Palackozott boraink vannak. Ember: - Igen. Pinc�r: - H�t decisek. Abas�ri, Furmint, Le�nyka. Ember: - V�r�s nincs? Pinc�r: - V�r�s is van. Ember: - Tal�n azt. Pinc�r: - Adj egy K�kfrankost - sz�ltam a l�nynak. Levette a polcr�l, meg sem t�r�lgette az �veget, csak �tadta. Elh�zta a sz�j�t, hogy m�r csak ez hi�nyzott. Vittem a bort a t�lc�n, a poh�rral. �nt�ttem a vend�gnek, k�zben j�l megn�ztem. K�t tenyer�t a h�na al� dugva melegedett, szem�t behunyta; majd amikor v�geztem, mosolyogva ny�lt a poh�r�rt. Ember: - Inn�nak velem? Pinc�r: �n m�r mentem vissza a pulthoz, amikor ezt k�rdezte. L�ttam, a l�ny kaphat� lett volna r�, de megelõztem: - Nem uram, k�sz�nj�k. Mert �n �szrevettem valamit. �szrevettem, amikor a poh�r�rt ny�lt. Ember: - Szerettem volna ha ... - ( pr�b�lkozott a pasas b�tortalanul.) Pinc�r: - Nem uram, nem! - mondtam hat�rozottan. Intettem a l�nynak, hogy j�jj�n k�zelebb. �thajoltam a pulton. - N�zd milyen a keze! A l�ny a v�llam f�l�tt odapillantott. L�ny: - Valami t�rt�nt vele - ( mondta meglepetten.) Pinc�r: - Na ugye! Megfordultam; arra sz�m�tottam, hogy a pasas ism�t a h�na al� szor�tja a kez�t. T�vedtem. Egyenesen �lt, k�t �kl�t az asztalon nyugtatta, igaz, �gy most nem l�tszott sem a keze feje, sem a tenyere; csak az �sszez�rt �kle. Ember: - Szerettem volna, ha velem isznak - ( mondta bar�ts�gosan. ) Pinc�r: Hallgattam. A l�ny, a h�tam m�g�tt, a pultra k�ny�k�lt. A f�rfi most õt n�zte. Na te azt�n n�zheted, gondoltam magamban. Nem ilyen alakokhoz van szokva. L�tn�d csak a fi�it, gondoltam. Vagy a fi�inak az aut�it. L�tn�d csak, kik t�masztj�k itt a pultot miatta. Csinos l�ny volt, nemr�g ker�lt az �zletbe az egyik belv�rosi pressz�b�l. Nem k�rdeztem mi�rt, a fõn�ks�g dolga. Vonzotta a f�rfiakat. Erõsen festette mag�t �s egy vagyont k�lt�tt fodr�szra, kozmetikusra. Ahogy ott k�ny�k�lt a h�tam m�g�tt, �reztem a k�l�nf�le spray-k illat�t. De �n m�r nem vagyok fiatal. K�l�nben sem �rdekelt akkor semmi, csak a z�r�ra. Ember: - Az a helyzet, hogy nincs hova mennem. L�ny: - Nincs? - ( k�rdezte �vatlanul a l�ny.) Ember: - Senkim sincs. Nem t�lthetn�nk egy�tt a mai est�t? L�ny: - Velem ugyan nem - ( nevetett fel kurt�n a l�ny. ) Ember: - �gy �rtem, hogy valamennyien. Egy�tt. Pinc�r: - Maga viccel - mondtam ridegen. Nem felelt mindj�rt. B�mult azzal az �lszel�d tekintet�vel. Ember: - Gondolja, hogy viccelek? Eg�szen komolyan k�rdeztem. L�ny: - Majd �ppen mag�val! - ( nyelvelt a l�ny.) - K�l�nben is ma Kar�csony van. Ember: - K�l�nben is? - ( k�rdezte k�l�n�s hangs�llyal a f�rfi. ) L�ny: - Igen, k�l�nben is! Ha nem tudn�, ilyenkor mindenki siet haza. Ember: - De �ppen most mondtam, hogy �n nem mehetek sehova. L�ny: - Az a maga baja. Ember: - �gy v�li? Pinc�r: Megel�geltem a dolgot. - Igyon uram, igyon! Ha egy�ltal�n m�g j�t tesz mag�nak, hogy iszik. Siessen, ha megk�rhetem r�. Ember: - Csak nem akar elkergetni? Pinc�r: Hallgattam, mert legsz�vesebben azt v�gtam volna r�, hogy de bizony! Ember: - Sz�val nem tartanak velem? Ezen a napon sem? Pinc�r: - Nem, uram, m�r megmondtuk. Rettenetesen ideges�tõ volt, hogy csak �lt ott, s a vil�g�rt sem ny�lt volna a pohar�hoz. Ember: - �s mi legyen azokkal, mondjuk, �ppen ezen az est�n, akik nem mehetnek sehov�? Mag�t�l k�rdezem - (tekintett a l�nyra. ) L�ny: - Mit tudom �n! Ember: - Mag�t ez nem �rdekli? L�ny: - Engem nem - ( nevetett idegesen a l�ny. ) Ember: - �gy gondolja, nem is �rdemes errõl besz�lni? L�ny: - Engem nem �rdekel. Ember: - H�t mi �rdekli mag�t? Pinc�r: - N�zze, uram, nem k�teless�g�nk t�rsalogni. �s mindj�rt z�rnunk kell. Ember: - Hov� sietnek? L�ny: - Bej�n ide �s k�t�zk�dik - ( n�zett r�m a l�ny. ) Ember: - Sz� sincs ilyesmirõl - ( sz�lt mosolyogva a f�rfi. Ingerlõ volt a mosolya. ) Csak szeretn�m tudni, hogyan rendezt�k be a vil�got.? Pinc�r: - �ppen tõl�nk? �ppen z�r�ra elõtt egy perccel? A pasas hallgatott, de v�laszt v�rt. A l�ny beugrott. L�ny: - H�t j�! A vil�got �gy rendezt�k be, hogy mindenki megtal�lhassa a boldogul�s�t. Nagyon j� kis vil�g ez! M�g ha mag�nak valami�rt nem is tetszik, tudja? �gyess�gre szoktat. Aki nem boldogul, az mag�ra vessen �s ne k�t�zk�dj�n azokkal, akik szerencs�sebbek! Ember: - �, sz�val �gy? L�ny: - Nem tehet�nk arr�l, hogy maga egyed�l van. �s ha valami�rt peches, ne vel�nk t�rgyalja meg. Ember: - Mert magukat nem �rdekli, igaz? Pinc�r: - Ne vit�zz vele - ( sz�ltam a l�nyra. ) M�r igaz�n torkig voltam. - N�zze uram! - ( l�ptem k�zelebb a pasashoz.) - Maga csak �r�lhet annak, hogy nem vagyunk t�ls�gosan �rdeklõdõk. Rem�lem, �rti, mire c�lzok? Na, az az �rtatlan tekintet! Felbõsz�ltem. - �r�lj�n, hogy nem k�rdezem meg, mitõl v�res a keze! Nem lepõd�tt meg. Lassan f�lemelte a kez�t �s sz�tt�rta a tenyer�t. Ember: - Erre gondol? Pinc�r: A tenyere k�zep�n egy m�ly seb volt. A l�ny felsikoltott. - Nem firtatom, mitõl van. Pedig tehetn�m. A magafajt�r�l sok mindent felt�telezhet az ember. De csak arra k�rem, igya meg a bor�t �s t�vozzon. A f�rfi meg se rezzent, felemelte a m�sik tenyer�t is. L�ny: - Azon is van egy seb! - ( ki�ltott fel a l�ny. ) Pinc�r: Hangj�ban, noha riadt volt, �rezni lehetett a sajn�lkoz�st is. A pasas �szrevette, h�l�s mosollyal b�lintott. A t�relmem hat�r�n voltam, de f�keztem magam. - Nem �rdekelnek a sebei. Megmondtam! Ember: - Pedig �rdekelhetn�k. Pinc�r: - Nem akarok beavatkozni a dolgaiba. Ism�telten csak arra k�rem ... Ember: - Pedig beavatkozik. Csak nem �gy, ahogy maga gondolja. Pinc�r: - ... csak arra k�rem, igyon, fizessen, �s ... Ember: - Nem is sejti, mif�le sebek ezek? Pinc�r: Tudtam, falfeh�r vagyok az izgalomt�l. Nem hi�nyzik nekem az ilyesmi. Nyugodts�got erõltettem magamra. - Nem, uram. Lehet, hogy v�letlen�l sebes�lt meg. De az is lehet, hogy elk�vetett valamit, �s azok a sebek nem v�letlenek ... L�ny: - F�j? - ( k�rdezte most m�r agg�dva a l�ny.) - Nem tehetn�nk valamit? Pinc�r: ( A l�nyra n�ztem. ) - Mi ezeket a sebeket nem l�ttuk! Minket nem fog belekeverni semmibe! El�g hangosan besz�ltem ahhoz, hogy a fõn�k bej�jj�n az irod�b�l. Fõn�k: - Mi baj van, k�rem? Pinc�r: - Semmi - mondtam olyan hangon, hogy a fõn�k �rthette, a zavar� esem�nybõl ki akarom hagyni. - Az �r �ppen fizetni akar �s t�vozik. Z�runk. Fõn�k: - Igen, z�runk. Pinc�r: A vend�gre pillantott, megl�tta a pasas m�g mindig feltartott sebes tenyer�t. El�llt a szava. Fõn�k: - A poh�rt�l? ... Pinc�r: - Nem, fõn�k, semmi ... F�lrevontam, s gyorsan elmondtam mindent. Õ k�zben a pasasra tekintgetett, s am�g magyar�ztam neki, megragadta a kab�tomat. Fõn�k: - Oda n�zzen! Az inge is ... Az oldal�n�l! Pinc�r: Amint h�trapillantottam, magam is l�ttam: A f�rfi sz�tnyitotta mag�n a kab�tj�t, s elõtunt az inge, s az ing�n egy v�r�slõ folt. A fõn�k magunkhoz intette a l�nyt. Fõn�k: - Telefon�lni kellene a rendõrs�gre. Pinc�r: - Most? Ugyan! Nem �r�ln�nek, hogy ilyenkor .. tudja, Kar�csonyest�n .. Meg azt�n minket is csak zaklatn�nak. M�r v�r a csal�d .. A fene egye meg, hogy �ppen ide j�tt be! Fõn�k: - J�l van. Akkor dobj�k ki mielõbb ... Pinc�r: Besietett az irod�j�ba. A l�nnyal visszament�nk a pulthoz. A pasas fel�llt, tenyer�t m�g mindig feltartotta; most j�l l�tszott a bev�rzett inge is. Ember: - Ezek a sebek - ( kezdte szel�den, de a l�ny felsikoltott.) L�ny: - Menjen innen! Pinc�r: Kapkodva meg�rtam a blokkot, a f�rfi orra al� tartottam. - Harminckettõ-negyven! �s t�vozzon, mert z�runk! Ember: - Csak eml�keztetni szeretn�m ... Pinc�r: - Ne szeressen semmit! Ember: - A tenyeremen, az oldalamon �s a l�bfejemen ... Ezen az est�n ... Pinc�r: - �r�lj�n, hogy ezen az est�n nem akarunk tudni a maga viselt dolgair�l! �r�lj�n, hogy �ppen ilyen b�k�s est�n ... Meg�rtette? M�skor nem �szn� meg! Harminckettõ-negyven, �s al�szolg�ja! A pasas h�tr�lt, v�gre leengedte a tenyer�t. Nem akartam erõszakkal kidobni, pedig m�r ott tartottam. H�tr�lt az ajt�ig. �lltunk a pultn�l, õ meg mindegyre b�mult minket azzal a szel�d, k�ny�rgõ tekintet�vel. Akkor azt hittem, sz�lni fog m�g valamit, mert meg-megr�ndult a sz�ja sz�le. De sz� n�lk�l kiment. - Na gyorsan leh�zni a rol�t. A l�ny seg�tett rendet tenni. A palackb�l �ppen csak az a deci hi�nyzott, amit kit�lt�ttem. Az is ott maradt a poh�rban. Fõn�k: - Elment? - ( n�zett be a fõn�k.) Pinc�r: - Meg se itta a bor�t - mutattam. Fõn�k: - Majd holnap eladjuk - ( dugaszolta le a fõn�k, �s betette a hutõbe. ) - Majd a holnapi rumliban. L�ny: - Volt egy pillanat, amikor megsajn�ltam - ( sz�lt csendesen a l�ny.) Fõn�k: - Ez a maga form�ja Veronika - ( nevetett a fõn�k.) - M�g az ilyen alakokat is k�pes megsajn�lni. Pinc�r: Ezen azt�n m�r nevett�nk. Kellett is egy kis nevet�s az izgalomra. Fõn�k: - J�jjenek, elviszem magukat! Pinc�r: Odakinn ronda k�d volt. Be�lt�nk a fõn�k kocsij�ba, a l�ny elõre, �n meg h�ts� �l�sre. Amint elhagytuk a parkol�t, kik�mleltem az aut�b�l, l�tom-e valahol a pasast. De az eltunt. Eltunt alaposan, mert sehol sem l�ttam. Na, azt�n a j�l fut�tt kocsiban m�r nyugodtabb lettem egy kicsit.