Wass Albert

Hontalans�g hitvall�sa

Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert haz�m ott van a K�rp�tok alatt
�s n�pem a magyar.

Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testv�r minden ember
s hogy egym�sra kell, leljen v�gre egyszer
mindenki, aki j�t akar.

Hontalan vagyok
mert hiszek a j�ban, igazban, sz�pben.
Minden vall�sban �s minden n�pben
�s Istenben, ki� a diadal.

Hontalan vagyok
de vallom rend�letlen�l, hogy Õ az �t s az �let
�s maradok ez �ton, m�g csak �lek
t�retlen hittel ember �s magyar.

�zenet haza

�zenem haza, az otthoni hegyeknek:
A csillagok j�r�sa v�tloz�.
�s t�rv�nyei vannak a szeleknek,
Esõnek, h�nak, fellegeknek,
�s nincs bor� �r�kk�val�.
A v�z szalad, a kõ marad, a kõ marad.

�zenem a f�ldnek: csak teremjen,
Ha s�ska j�rja is le a vet�st,
Ha vakond t�rja is a g�r�ngy�t,
A vil�g f�l�tt �r�k a rend
�s nem v�sz magja a nemes gabon�nak,
De h�re sem lesz egykor a csal�nnak,
A v�z szalad, a kõ marad, a kõ marad.

�zenem az erdõnek, ne f�ljen,
Ha csattog is a balt�sok hada,,
Mert erõsebb a balt�n�l a fal
�s v�rzõ csonkr�l virrad� tavaszon
�jra erdõ sarjad gyõzedelmesen.
�s mindig lesznek f�k, amikor a rozsda
A gyilkos vasat m�r r�g f�lfalta,
S a s�jt� k�z is szent j�v�t�tel
Hasznos anyagg� v�lt a f�ld alatt ...
A v�z szalad, a kõ marad, a kõ marad.

�zenem a h�znak, mely f�lnevelt:
Ha egyenlõv� teszik is a f�ldel,
Nemzed�kek �rs�gv�lt�sain
J�nnek majd �jra boldog �p�tõk,
�s ki�ss�k a fundamentumot,
S az erk�lcs õsi, h�feh�r k�v�re
Emelnek falat, tetõt, templomot!
J�n ezer Kõmûves Kelemen,
Ki nem hamuval �s emberi v�rrel
K�ti meg a b�kess�g fal�t,
De szentelt v�zzel �s b�zakeny�rrel,
�s �p�t r�gi k�vekbõl �j haz�t!
�zenem a h�znak, mely f�lnevelt:
A fundamentum Istentõl val�.
�s Istentõl val� az akarat,
Mely �jra �p�ti a falakat.
A v�z szalad, a kõ marad, a kõ marad.

�s �zenem r�gi bar�taimnak,
Akik megtagadj�k ma a nevemet,
Hogy fordul egyet �jra a ker�k
�s �n akkor �jra bar�tjuk leszek.
S nem lesz bossz�, gyûl�let, harag,
Kezet ny�jtunk egym�snak �s megy�nk...
S lesz�nk egy c�l �s egy akarat.
�s �zenem mindenkinek,
Testv�rnek, rokonnak, idegennek,
Gonosznak, j�nak, hûs�gesnek, al�val�nak,
Annak akit a f�j�s ûz, �s annak,
Akihez v�rcseppek tapadnak:
Vigy�zzatok �s im�dkozzatok!
Valahol fenn a magas �g alatt
Mozdulnak m�r lassan a csillagok...
A v�z szalad, a kõ marad, a kõ marad.

MARADNAK AZ IGAZAK �S A J�K!
A tiszt�k �s a b�kess�gesek,
Erdõk, hegyek, tavak �s emberek!
J�l gondolja meg ki mit cselekszik.
Lyukasztj�k m�r fenn az �gben a rost�t,
�s a csillagok tengely�t olajozz�k
Szorgalmasan az angyalok.
�s leszen csillagfordul�s megint:
�s mik�nt h�rdeti a Biblia:
Megm�retnek az emberek...
Ki mint vet azonk�ppen arat.
Mert elfut a v�z, csak a kõ marad,
A kõ marad!

Erd�lyi hitvall�s

Uram, �n hiszek Tebenned, egy �r�k Istenben,
�s hiszem azt, hogy igazs�gos vagy,
b�r emberi elm�mmel meg�rteni nem tudom
igazs�godnak sz�rny� m�dszer�t.
Hiszek j�s�godban is,
b�r szemem csak gonoszat l�t,
amikor Erd�ly fel� tekint.

Mint Szent Fiadat hajdani id�ben,
ma n�pemet fesz�tik keresztre
az istenk�roml� gonoszak.
J�d�sok �rulj�k el naponta,
rongyain martal�cok osztozkodnak,
s a Nyugat farizeusai szemforgatva fordulnak
m�sfel�, hogy k�njait ne l�ss�k.

Szeretlek, Uram-Isten, a Szent�r�s parancsa
�s hitem k�v�ns�ga szerint,
de szeretem a n�pemet is, Uram,
szeg�ny elesett erd�lyi magyar n�pemet,
s bocs�ss meg nekem, Uram,
ha n�pem fel� ma hangosabb, f�j�bb,
lelkesebb �s t�relmetlenebb bennem
ez a szeretet tal�n, mint Tefel�d.

De l�m, Te hatalmas vagy, uram,
mindenekn�l hatalmasabb,
m�g �k szeg�ny b�s erd�lyi v�reim v�resen
�s mez�telen�l fetrengnek a vil�god por�ban,
mindenkit�l elhagyottan,
s bizony �n�kik ma nagyobb sz�ks�g�k van
az �n szeretetemre, mint Teneked,
ki Minden Vil�gok Ura vagy.

Azt is tudom, Uram,
hogy minden ember egyforma Teel�tted,
b�rmilyen nyelven im�dkozzon is,
vagy k�romoljon. Bevallom azonban,
hogy az �n sz�vemben elfogults�g lakozik,
�s ma csak az testv�rem
nekem ezen a f�ld�n, aki magyar,
s ez mindaddig �gy l�szen,
m�g a magyar a vil�gmindens�g
legtestv�rtelenebb n�pe,
m�g minden csizma a magyart r�gja,
mindenki a magyart tapossa,
addig, Uram, bocs�sd meg b�n�met,
m�s testv�rem nekem
nem lehet ezen a f�ld�n!

�n kell p�toljam azt,
amit m�sok megtagadnak t�le.
Kiknek szem�t kisz�rt�k,
azoknak �n adok szemet.
Kiknek kez�t b�kly�ba k�t�zt�k,
azoknak �n adok kezet.
Kiknek nyelv�t kiv�gt�k a gonoszak,
azok helyett ma �n vagyok a h�rg�s,
a seg�lyki�lt�s, a zokog� sz�, �tok �s im�ds�g,
ez ma mind �n vagyok!

K�sz�n�m, Uram, hogy kimentett�l
a pokolb�l �s szabad f�ldre ir�ny�tottad
t�velyg� l�bamat.
K�sz�n�m j�s�godat, k�sz�n�m.
Igazi, �gig f�lcseng� h�ladalt azonban
csak akkor hallasz �nt�lem, Uram,
amikor rab n�pemen megk�ny�r�lsz
s Erd�ly f�ldj�re, magyarok f�ldj�re
r�mosolygod szabads�god f�lkel� napj�nak
�ld�sos f�ny�t.

Legyen meg a Te akaratod, Uram.
De al�zatos sz�vvel megk�rlek nagyon:
legyen m�r egyszer a Te akaratod j�
a magyarnak, �ld�s, b�kess�g,
szabads�g, �r�m!
S legyen m�r v�gre egyszer val�ban
Tied az orsz�g, s ne a gonoszak�,
Tied a hatalom, s ne a m�sokat s�rba tipr�k�,
mert bizony, Uram, mindaddig,
am�g ez meg nem t�rt�nik,
neh�z lesz elhinn�nk,
hogy Tied a dics�s�g, �r�kk�n-�r�kk�..
�men

 Magyar cirkusz

Cirkuszr�l �lmodtam az �jszaka.
Emberek, az �lom sz�rny� volt!
M�g le sem ment a nap eg�szen
s m�r f�lj�tt v�resen a hold!
Indul�t k�rt�lt frakkosan a Hal�l!
K�rben a vil�g valamennyi n�pe
megt�lt�tte a p�holysorokat
s minden szem az ar�n�t n�zte.
Ott gyilkolt�k egym�st a magyarok,
Torz jelmezekben r�szegen!
Szem�kben l�z, kez�kben k�s
s csorgott a v�r a k�seken…!
Mindenki k�zd�tt ott mindenki ellen
�s ezer boh�c r�h�g�tt!
A vil�g jelszavakat ord�tott
�s fogad�sokat k�t�tt:
– �n arra a v�r�sre fogadok!
– Eny�m a z�ldinges leg�ny!
– Szor�tsd, te �rp�d-c�meres!
– A gaty�s paraszt az eny�m!
S a magyarok csak �lt�k egym�st.
Tombolt a hal�l-zenekar.
S Eur�pa cirkusz-porondj�n
fogyott, fogyott a magyar.
Azt�n a v�gin egy maradt csak.
Ezer seb�b�l folyt a v�re.
B�mult f�radtan, eszel�sen
a v�r�ztatta csatat�rre.
A n�z�k elsz�molt�k a fogad�sokat.
Aki vesztes volt, fizetett.
Neh�nyan m�r �s�tottak is.
Azt�n mindenki hazament.
P�r kapzsi suhanc m�g �sszeszedte
az elesettek rongyait.
Azt�n m�r csak a hold b�multa
borzadt szem�vel, v�r�sen
az �j magyar Kaint.

Eml�kez�s egy r�gi m�rciusra

Az erd�sz�len h�vir�g feh�rlett.

Sarjad� gyepen az iskola

gl�d�ban �llt, mint m�g soha

Valaki a Talpra Magyart szavalta.

Azt�n a tan�t� besz�lt a szabads�gr�l.

Hallgatta a sok parasztgyerek,

oldalt a jegyz�, meg a pap

s tisztes, komoly, �sz emberek.

A harangoz� tartotta a z�szl�t,

v�n bajszos arc�n zord egykedv�s�ggel.

S a tan�t� lelkesen magyar�zta,

hogy mi is t�rt�nt

ezel�tt sok, nagyon sok �vvel.

H�s�kr�l besz�lt �s csat�kr�l

s arr�l, hogy mik�nt folyt a v�r,

amikor annyi ember meghalt

valami�rt.

A t�bbiek hallgatt�k n�m�n.

Hitt�k is, nem is, a mes�t.

�reg volt m�r a m�lt. Set�t

s bizonytalan k�d�k takart�k.

S egyszerre csak egy kisgyerek

hangosan megsz�lalt h�tul:

"�desany�m! Mi a szabads�g?"

A tan�t�ban elakadt a sz�.

Odan�ztek mindannyian.

Az asszony pedig fels�hajtott

�s azt felelte:

"Amikor hazaj�nnek a katon�k, fiam."

�, h�vir�gos r�gi M�rcius...!

Az�ta mennyi v�r �ml�tt megint,

s r�szeg torokkal h�nyszor ord�tott�k

k�z�nk a v�res jelsz�t, hogy "szabads�g!"

Voltunk az�ta h�s�k, mi magunk is.

H�s�k, prib�kek, �rul�k, gazok,

honment�k �s haz�tlanok,

voltunk minden, amit csak akartak

a habz� sz�j� �lapostolok.

N�gyszer szabad�tottak f�l az�ta

propagand�s vad pr�f�ci�val

�s mind a n�gyszer m�s z�szl� alatt!

�s mind a n�gyszer esk�dtek re�,

hogy most lettem szabad!

H�t ez a szabads�g, emberek?

Sz�nokl�, h�res emberek!

�l�k s holtak mind ezt akart�k...?

S mi lesz, ha majd egy sz�p napon

megk�rdezi egy kisgyerek:

"�desap�m, mi a szabads�g...?"

�, h�vir�gos r�gi M�rcius...

Tal�n s�hajtunk egyet mi is akkor

�s csak annyit mondunk cs�ndesen: fiam,

szabads�g az, ha majd

hazat�rhet�nk mindannyian.

(Bajorerd�, 1947)