Mi Atyánk

-Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy... 
-Igen?
-Kérlek, ne zavarj, imádkozom.
-De te megszólítottál!
-Én téged szólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...
-Újra megszólítottál.
-Mit csináltam?
-Megszólítottál. Azt mondtad: Mi atyánk, aki a mennyekben vagy. És itt vagyok. Mit akarsz? 
-Ezt nem gondoltam komolyan. Csak elkezdtem mondani a reggeli imádságomat. Minden reggel elmondom a "Miatyánk"-ot. Ezután mindig jól érzem magam. Olyan érzés ez, mintha elvégeztem volna a kötelességemet.
-Jó, akkor mondd tovább!
-Szenteltessék meg a Te neved!
-Egy pillanat. Mire gondolsz?
-Ez azt jelenti, azt jelenti... Ó, édes Istenem, nem tudom, mit jelent! Honnan is tudnám? Ez egyszerûen az imához tartozik. Különben mit is jelent ez?
-Tiszteletet, szentséget, mindenek felett dicséretet és csodálatot.
-Jól hangzik. Eddig sohasem gondoltam erre. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben úgy itt a földön is.
-Komolyan gondoltad?
-Természetesen, miért ne?
-És mit tettél ennek érdekében?
-Ennek érdekében? Semmit, úgy hiszem. Sokszor gondolkozom, milyen szép lenne, ha Te itt lent mindent a kezedbe vennél úgy, ahogyan azt ott fent teszed.
-Te talán nem vagy a kezemben?
-Igen..., járok a gyülekezetbe...
-Nem ezt kérdeztem. Hogyan állsz heveskedéseiddel, a türelmeddel? Ezekkel mindig gondod van, nem? És hogyan gazdálkodsz a pénzeddel? Mindig minden csak neked kell? Milyen könyveket olvasol? Mit nézel a tévében?
-Ne mondd ezt nekem! vagyok én is olyan jó, mint mások a gyülekezetünkben.
-Bocsánat, azt hittem, hogy azt kéred, legyen meg az akaratom. Ha ezt tényleg így gondolod, akkor csiszolnom kell rajtad, és e szerint cselekednem.
-Igen, természetesen. Tudom, vannak problémáim. Miután emlékeztetsz, eszembe jut egy pár dolog.
-Nekem is.
-Eddig ezeken nem sokat gondolkoztam, de azért szívesen megszabadulnék tõlük. Õszintén szólva, szívesen lennék szabad.
-Jó. Most, hogy elõbbre jutottunk, dolgozzunk együtt! Biztosan lesznek gyõzelmeink, és büszke lehetek majd rád.
-Igen, Uram, de nekem még be kell fejeznem ezt az imádságot. Ma ez sokkal több idõt vesz igénybe, mint általában szokott. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
-A kenyered megvan! Csak segítene, ha az evésben is mértékes lennél!
-Ez már mindig így lesz? Kritizálsz? Csak teljesítem vallásos kötelességemet, és egyszer csak úgy hirtelen megszólítasz, és a gyengeségeimre emlékeztetsz!
-Az imádság veszélyes dolog. Azzal hozzám fordulsz. Kérdéseket teszel fel. Ezáltal teljesen más ember lehetsz. Inkább szeretném nyomatékosabbá tenni, hogy tarts ki az imádságban! És hogy van tovább?
-...Merjem tovább mondani?
-Mit nem mersz elmondani? Mitõl félsz?
-Már most tudom, mit fogsz válaszolni.
-Elõbb azért csak folytasd!
-Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezõknek!
-Mi van a szomszéddal?
-Tudtam, hogy ezzel fogsz jönni! De hát a szomszéd hazugságokat mondott rólam, és emiatt mások a családomról pletykálnak. Még a pénzt sem adta meg, amivel tartozik. Megesküdtem, hogy ezt nem hagyom annyiban!
-Akkor mit jelent a te imádságod?
-Nem gondolom komolyan.
-Legalább õszinte vagy. De jónak találod azt, hogy másokra haragszol?
-Nem de talán akkor jobban leszek, ha a bosszúm betelt. Azt fogja legalább kívánni, hogy sohase legyen a közelünkben.
-Számodra ez nem lesz jobb, hanem rosszabb. A bosszú ugyanis nem tesz boldoggá. Gondold meg, mennyire boldogtalan vagy most. De én mindent megváltoztathatok.
-Meg tudnád tenni? De hogyan?
-Bocsáss meg a szomszédodnak, hiszen én is megbocsátok neked. A szomszédodnak is le kell rendeznie a gyûlöletét, a bûneit. De te szabad leszel, ha megbocsátasz, és a szívedben békesség lesz.
-Ó, igazad van! Neked mindig igazad van! Belátom, fontosabb, hogy veled való kapcsolatom rendben legyen, mint a bosszúvágyam a szomszédommal szemben. De... ...Na, jó. Megbocsátok. Segíts neki is, hogy megtalálja a helyes utat, Uram! Ha most õrá gondolok, nyomorúságosan érezheti magát, mint mindenki, aki állandóan rosszat tesz másoknak. Kérlek, mutasd meg neki is valamilyen módon a szabadulást!
-Na látod! Így talán nem sokkal jobb? És hogy vagy most?
-Tulajdonképpen egészen jól. Azt hiszem, ha ma este lefekszem, ez lesz az elsõ alkalom, hogy nem leszek olyan rettenetesen túlfeszített, mint eddig. Talán még jobban is fogok aludni.
-Még nem fejezted be az imádságodat.
-Igen, igazad van. És ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
-Jó, akkor ezt is megteszem. De kerülj minden olyan dolgot, ami kísértésbe vihet!
-Mire gondolsz?
-Ne kapcsold be a tévét, mielõtt át nem gondolod, mit akarsz megnézni, és érdemes-e? Gondold át, hogyan osztod be az idõdet, kikkel barátkozol, mirõl beszélgettek! Gondolkozz el azon, mi az, ami számodra becses és értékes az életben! Mindenekelõtt arra kérlak, ne csak a szükség idején fordulj hozzám!
-Az utolsó mondatot nem értettem.
-De hát ezt olyan sokszor megteszed! Valahogy belekerülsz a nehézségekbe vagy egy rossz helyzetbe, és akkor hozzám szaladsz és ezt mondod: "Uram, kérlek, segíts ki ebbõl, soha többé nem csinálok ilyet." Emlékszel ezekre?
-Igen, Uram. Szégyellem magam, sajnálom.
-Mindig megõríztelek. De te megtartottad az ígéreteid?
-Nem, legtöbb esetben nem. Eddig mindig azt hittem, meg tudom tenni azt, amit akarok, ha a "Miatyánk"-ot elmondom. Például ezt a mai beszélgetést veled nem terveztem.
-És hogyan folytatódik az ima?
-Tied az ország, a hatalom és a dicsõség, mindörökké. Ámen.
-Tudod, milyen dicsõség lehetne ez? Minek örülnék igazán?
-Nem, de szívesen megtudnám. Örömet szeretnék szerezni neked. Egyre inkább kezdem érteni, milyen dicsõség lenne, ha valóban követnélek.
-Ezzel már a kérdésedet meg is válaszoltad.
-Valóban?
-Igen, számomra a dicsõség azt jelenti, hogyha a hozzád hasonló emberek valóban szeretnek engem. Jó lenne, ha látnák, hogy a kapcsolat köztünk helyreállt. Miután egyes bûneidet megbeszéltük, és ezek már nem zavarnak bennünket, csodálkozni fogsz, hogy mit fogunk tenni közösen.
-Uram, engedd meg, hogy megláthassam, mit tudunk együtt megvalósítani!
-Majd meglátod, ezt át fogod élni!
-Köszönöm!