Emmausnak tart k�t v�ndor,

Johann Neunherz 1653-1737  Payr S�ndor ford�t�sa

Lelk�k oly b�s, cs�ggeteg,

Arcuk �zott k�nnyhull�st�l,

Sz�v�k sok gond t�pte meg;

Kifakadnak f�jdalmukban.

�, de n�zd, hisz J�zus ott van,

Hogy a b�nat felleg�t

Ny�jas sz�val �zze sz�t!

�, ma is h�ny sz�v barangol

B�nat-lepte utakon,

Melyb�l hangos panaszt sajtol

Az em�szt� f�jdalom;

M�s meg elmegy a mag�nyba,

Ott jobban foly'a k�nny �rja.

�mde J�zus megjelen'

B�rmi b�s rejtekhelyen.

Maradj, sz�vem nagy Kir�lya,

Maradj velem, h� Bar�t;

Lelkem ha e vil�g b�ntja,

Uram, hadd fussak Hozz�d!

Z�g� vihar ha fenyeget,

V�d� pajzsa l�gy sz�vemnek,

K�zell�ted �dv�t ad,

Eloszlatja gondomat.

Annak is te l�gy vigasza,

Aki bujdos egyed�l,

Vagy kit fogva tart f�jdalma,

�sszet�rten otthon �l;

�s ha b�san elrejtezik,

Hogy ne l�ss�k sok k�nnyeit:

L�togasd meg �t, Uram,

�gy nem lesz vigasztalan!

Jer, ha m�r beestv�ledik,

�s a nap nyugv�ra sz�ll;

Seg�ts, hogyha k�zeledik

S�t�t �rnyk�nt a hal�l!

Maradj tov�bb itt miv�l�nk,

Mint h� tan�tv�nyid k�r�nk;

Dr�ga Vend�g, el ne hagyj,

Hiszen �lt�nk csak Te vagy!

K�t tan�tv�ny indul �tnak.

Mennek Emmaus fele.

Viszik terh�t f�jdalmuknak.

Szem�k m�g k�nnyel tele.

Panaszukat besz�li el.

De az �l� J�zus k�zel,

Hogy a b�nat felleg�t

Ig�j�vel �zze sz�t.

Ma is h�nyan v�ndorolnak

B�natlepte utakon.

Terhek alatt roskadoznak.

Lelk�k csupa f�jdalom.

Sokan �rv�n, egymagukban

S�rnak gy�tr� b�natukban,

M�g J�zus nem k�rdi meg:

Mi�rt neh�z a sz�ved?

R�g�s �ton l�ttam sokszor:

J�zus soha nem hagy el!

Ott van, mire kell, m�g j�kor,

�s a porb�l felemel.

N�ha gy�t�rt b�r a k�ts�g,

Mintha J�zus messze k�sn�k,

De � seg�ts�g�vel

Ott volt eg�szen k�zel.

Maradj mindig �nmellettem,

J�zus, legh�vebb bar�t!

B�rmi sebzi, v�rzi lelkem,

Hadd tekintsek fel re�d!

Minden bajban, minden v�szben

Te l�gy v�ram, mened�kem!

K�zels�ged er�t ad,

Eloszlatja gondomat.

Ne hagyj senkit se mag�ra,

Akit gy�t�r a b�nat,

Bez�rk�zik f�jdalm�ba,

S �rv�n s�hajt ut�nad!

Sz�ve seb�t m�lyen rejti,

Hogy ne l�ssa k�nny�t senki:

Vigaszt ad� ig�ddel,

J�zus, l�gy hozz� k�zel!

L�tt�k az angyalt

aki olyan furcs�t k�rdezett:

„Holtak k�z�tt mi�rt keresitek?”

L�tt�k az asszonyok,

�s P�ter is l�tta az �res fekhelyet!

Mint valami r�mh�rt,

�gy fogadt�k a tan�tv�nyok,

mindazt amit mondtak a t�bbiek.

Nem hittek az asszonyoknak,

nem hitt�k, hogy angyalt l�ttak,

s�t besz�ltek is vele.

S �sszever�dtek ijedten

egy bez�rt szob�ba.

De J�zus meg�llt a k�z�pen:

„�rintsetek meg!”

T�gra ny�lt szemek,

r�m�lten �mul� tekintetek,

remeg�n kiny�jtott kezek,

bizonytalan �rint�sek.

„�n vagyok! Ne f�ljetek!”

„Adjatok ennem!”

K�rd�sek, sz�zak meg ezrek.

Elk�s�rte Emmausba is

a k�t rem�nyt vesztettet.

�s v�g�l megny�ltak a szemek!

„H�t nem eml�kszel!

Ahogy megt�rte a kenyeret!

Azok a kezek!

Meg a hangja!

A szavak, mondatok!

Szinte mindent megism�telt,

amit m�r egyszer megmondott!”

�s mennyire igaza volt.

H�rman vagyunk!

Emmausba t�bb �t is vezet:

t�rt rem�nyekkel kik�vezett,

Ketten j�rjuk, vagy n�ha t�bben,

�s �jra, �jra bel�nk d�bben,

Hogy meghalt! �s el is temett�k,

A s�rk�vet lepecs�telt�k!

…hogy felt�madt �s �jra �lne?…

Ki hallgat ma ilyen besz�dre?

- mondjuk ki szomor�an, halkan,

- s a sz�v�nk veszik a szavakban,

De m�gis:

Irgalmas Isten! Hinni akarunk!

�s �szrev�tlen – m�r h�rman vagyunk.

Luk�tsi Vilma

…- ezen az �ton Emmausba?

- Igen, odavezet.

L�tod, t�rt rem�nyekkel k�vezett.

Tudom, te is m�sk�ppen hitted,

Keresztre ki gondolt volna?

„ a sz�v�nk ver, mintha dobolna?

Vagy – te is hallod a hangot?

Figyelj! H�rman vagyunk?

Valaki a k�zel�nkbe l�pked

Nem vagyunk m�r magunk!

- Besz�lni kezd…

- �, ti balg�k, h�t nem �rtitek?

Nem hiszitek el, amit hisztek?

Nem tudj�tok amit tudtok

A bizonys�g el�l futtok

El?

- Besz�lj, Uram, jaj el ne hallgass!

H�zunk m�r int fel�nk

De szavaid �j vil�gk�pet

Villantanak el�nk…

- Tov�bb ne menj! N�zd, este van m�r,

K�r�nk, maradj vel�nk!

Ha megt�r�d nek�nk a kenyeret,

Tal�n… f�lismer�nk.

Luk�tsi Vilma

Emmaus

Elm�lt imm�r a legszebb nap is,

Az alkony r�borult a t�jra,

�gy mennek �k Emmaus fel�,

Mint k�t k�nnyes, szomor� �rva.

Egym�st n�zik vigasztalanul,

Hallottak valamit, mely csod�s,

De k�d borong a lelk�k el�tt,

�s minden csak puszta l�tom�s.

Lesz�ll az alkony, esteledik,

S fenn ragyog m�gis egy csod�s nap,

S �m f�ny�z�nben �ll a kereszt,

A kegyelem, mely �letet ad.

A hegyormon zengnek a k�rt�k,

Alkonyban �gy �r�k a hajnal,

Vel�nk van m�r az �let ura,

Kik telve vannak jajjal-bajjal.

Emmaus fel� hogyha megy�nk

�s az alkony lassan r�nk borul,

Ha s�runk, szem�nk tele k�nnyel:

� odaj�n mell�nk vigaszul.

Bej�n h�zunkba ismeretlen,

Megt�ri n�k�nk a kenyeret,

Sebhelyes k�zzel fel�nk ny�jtja

Az �j, gy�zelmes �letet.

Angyali �nek �tem�re

Sz�ll �let�nkb�l minden �ra,

Sz�ljunk mi is: maradj vel�nk,

Mert meg�rkezt�nk Emmausba.

Aytay G�bor

Felt�madottnak, �l�nek, �rnak

Hiszlek, hirdetlek. N�lk�led

�rva, �res �s nincstelen lenn�k.

(Vagy csak �rv�bb, �resebb, nincstelenebb?

Nem vagyok-e nem egyszer �res �s �ra,

Mintha ezer pecs�ttel

Lenn�l m�g s�rba z�rva?!)

M�rt nem vagyok akkor

H�sv�ti h�rrel fut� Magdal�n�d?!…

�jszak�ban hajnalt halleluj�z�

Emmausi tan�tv�ny?!

Er��rt ki�lt� vil�gban

M�rt ez az er�telen,

�r�m�rt ki�lt� vil�gban

M�rt ez az �r�mtelen,

Krisztus�rt ki�lt� vil�gban

M�rt ez a krisztustalan

Nyomorg�s?

K�rdezed, k�rdezed, k�rdezed.

Hullnak sz�vemre a h�sv�ti v�dak.

S nincs mivel mentenem magam,

Ha fel nem oldoz �tszegzett kezed:

Hogy �letem

H�sv�ti �r�mmond�s legyen,

Ne nagycs�t�rt�ki „nem ismerem!”

L�bam h�sv�ti �tra,

Kezem h�sv�ti tettre,

Nyelvem h�sv�ti dics�retre

Oldozd fel, �l� Mesterem!

T�rmezei E.     1957.

Nagy b�san l�peget k�t tan�tv�ny az �ton

Alkony borult a kis Emmaus f�l�;

Cs�ggedten gondolnak a f�lelmes j�v�re -

„Hogy kezdj�nk h�tk�znapot J�zus n�lk�l itt?“

Ekkor egy szel�d arc� v�ndor l�p hozz�juk,

Melegen �rdekl�dik besz�d�k ir�nt;

Majd kezdi fejtegetni, mit mond Bibli�juk,

M�rt halt meg � a gy�szos Golgot�n.

A dr�ga J�zus volt az �ton tan�t�juk,

Sz�v�kb�l �m t�nedez a b� s hom�ly.

„Maradj vel�nk!“ - ez hozz� buzg� im�ds�guk;

� megy �s otthonukba vel�k vacsor�l.

Most ismerik meg �t a keny�r meg�ld�sr�l,

Ezt soha senki �gy nem gyakorolta m�g.

(�pp re� tette sebhelyes kez�t.)

�m az �r J�zus Krisztus elt�nt a szob�b�l,

Felismert�k, �s ez �neki el�g.

Oly sokszor j�runk mi is emmausi �ton,

Alkony borul hiv� �let�nk f�l�.

Cs�ggedten gondolunk a f�lelmes j�v�re,

Hogy �r majd sok hitpr�ba k�sz�letlen itt.

Ekkor a dr�ga J�zus l�p hozz�nk szel�den,

Melegen �rdekl�dik a sorsunk ir�nt.

Ilyenkor mondj el n�ki bizalmasan mindent,