Szenteste


H�pihe hull halkan hideg �jjel,
a leggy�ny�r�bb est minden �vben.
Sz�p szavak, szeretet szertesz�jjel.
Boldogs�g �l mindenki sz�v�ben.

A Szenteste tied, mindenki�.
Az �let teszi eml�kezetess�:
Csal�dtagjaink �des, puha cs�kja,
Aranyl� angyalok aj�nd�ka.

A Hold ott vil�g�t fent az �gen,
F�nyes csillag mosolyog r�m �ppen.
Csod�s �rz�s csiklandozza lelkem,
Adni j�, odadan�m mindenem.

Szob�nkban �ll a feny�, az eredeti,
Szaloncukorral, sz�nekkel teli.
Asztalunkat sok finoms�g d�sz�ti.
R�g megs�lt a di�s, m�kos bejgli.
H�zunkat a narancsillat tel�ti.

A Szenteste nem mindenkinek igazi,
Sok ember szeg�nys�gben t�lti,
De mindaddig nem szeg�ny senki,
Ameddig k�pes szeretetben �lni.

K�rlek seg�ts te is var�zsolni,
Kisgyermekek arc�ra mosolyt csalni.
Jusson el hozz�juk sokunk aj�nd�ka,
Legyen egyenl� F�ld�nk minden lak�ja.

Hulljon h�pihe halkan hideg �jjel!
Legyen ez a leggy�ny�r�bb est minden �vben!
Sz�ljanak sz�p szavak szeretet szertesz�jjel!
�ljen boldogs�g mindenki sz�v�ben!

Kar�csony

Ma v�gre t�relmes a vil�g!
Bez�rja moh�, nagy gy�rait,
�rz�ketlen, vad �lmait
besz�vi a csend.
Tal�n csak egy �reg templom
b�longat�, b�s harangja
riad fel egy pillanatra,
ahogy fentr�l letekint.
V�n szem�ben apr� k�pek:
arcok, testek, - cs�fak, sz�pek -
tolonganak szakadatlan,
fortyog�n, mint vulk�nkatlan.
Fenn egy felh� j�kedv�ben
b�r�nyt terel �gi r�ten, m�g
lehunyja szem�t a nap.
R�b�zza dolgait a vil�gra,
s ak�r a mes�ben: csod�k-csod�ja,
ki-ki rohan s�rg�s dolg�raodalenn.
Esteledik.
Ma b�k�s a vil�g.
A p�r�s ablakon �t
az ember k�nnyes-mosoly�t
csod�lja a t�l.
Templomokban zsolt�r,
zsolt�rban b�ke.
Minden�tt zeng a
lelkek sz�sz�ke.
Z�ldell a feny�
- alatta aj�nd�k,
hol dr�ga, finom holmi,
hol csak a sz�nd�k.
Van, ki ruh�t vesz
�r�met adva,
akad, aki csendben
le�l egy padra
van, aki megszerez
minden f�ldi j�t,
van, aki mag�b�l ad
n�h�ny furcsa sz�t
tal�n a szem�vel,
tal�n a kez�vel,
vagy meleget lop,
amit�l Kar�csony van.Magam pedig - adtam,
amit tudtam,
de aj�nd�kom jelk�p;
egy mosolyg�s, sz�p,
szeret�, mer�sz �lom,
hogy mindig Kar�csony legyen,
azt k�v�nom!

T�rmezei Erzs�bet
K�rdez a gyermek

,,Ott fenn lakott a csillagok felett,
de amikor kar�csony este lett,
Lej�tt a f�ldre, mint kicsiny gyerek.
�s �, a hidegsz�v� emberek!
Kis ist�ll�ban kellett h�lnia.
Szalm�n fek�dt �, az Isten Fia.
Elhagyta �rett�nk az egeket.
Ugye-e, apuk�m, nagyon szereted?''

Az apa nem sz�l. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem v�r szavakat,
Odaszor�tja v�ll�ra meleg,
kipirult arc�t, s tov�bb csicsereg.
,,Kicsiny gyermek lett, gyenge �s szeg�ny,
�s ott aludt az �llatok hely�n,
sz�k ist�ll�ban. Nem is �rthetem.
Milyen meleg �gyacsk�m van nekem,
pedig csak a te kis l�nyod vagyok.
S �, Isten Fia, �, a legnagyobb,
szalm�n fek�dt, amikor sz�letett.
Ugy-e, apuk�m, nagyon szereted?''

Kint csillagf�nyes hideg este... t�l...
Bent apja �l�n kis le�ny besz�l.
,,Ott se nyughatott szalma-fekhely�n.
Futniuk kellett �jnek-�jjel�n.
Hal�lra kerest�k a katon�k.
Menek�ltek a pusztas�gon �t.
Milyen keserves �tjuk lehetett.
Ugy-e, apuk�m, nagyon szereted?''

Az apa leteszi a gyermeket.
,,Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?''
Nem b�rja m�r, el kell rohannia.
A j�szolban fekv� Isten Fia
kar�csonyesti k�pe kergeti.
Feledte �s most nem feledheti.
Most a szem�b�l k�nnyre-k�nny fakad.
Most v�dakat hall, k�nz� v�dakat.
Elmenek�lne m�g, de nem lehet.
Most utol�rte az a szeretet.

S m�g a sz�v�be �gi b�ke t�r,
mintha k�r�l a h�lepett, feh�r
tet�k, utak felett t�vol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
sz�vet sz�longat�, sz�p �neke:
,,Szeg�ny lett �rted. Ugy-e, szereted?''

�ldott Szenteste
Baranyi Ram�na


L�gy, kedves zenesz�, t�lti be a h�zat,
Kar�csonyr�l �nekelnek a gyermeksz�jak.
�ldott melegs�g, mi bet�lti a sz�vemet,
Ha hallom e gy�ny�r�s�ges gyermek�neket.

Csendes �j! - hallom a szel�d kis hangot,
majd a kicsiny kis templomharangot.
Szentest�n, az Angyalok �riz� szeme,
v�d meg minket, s elt�nik a b�nat szele.

Kar�csonyfa �ll, a kis szoba k�zep�n,
rajta a sok gyertya, t�nd�kl� a f�ny.
Szaloncukrok, d�szek a feny��gakon,
Mikul�sok sokas�ga az ablakokon.

Egy�tt van a csal�d, v�gre �jra mind,
A B�kess�g Angyala, szeretetet hint.
�desanya, �desapa, a gyerekek,
Nagysz�l�k �s az ismer�s emberek.

Boldog mosoly lebeg az arcokon, kedvesen,
A magn�b�l a zenesz� hallik csendesen.
Csendes �j! - hallik a l�gy gyermek�nek,
�gy �rzi sz�ps�g�t, �ldott Szentest�nek!

Kar�csonyi �zenet

Victor Ughy

Leg�rd�lt lassan k�t �vtized:
M�gis v�r R�d a Kis Gyermek
Ott a barlang, ott a j�szol,
NEKI, m�gis TE hi�nyzol . . .

Hi�ba zeng a sok-sok angyal:
� csak R�d v�r, sz�tt�rt karral . . .
J�zus k�z�nk j�tt: �rtem, �rted,
V�llalva j�szolt, gy�nges�get.

Nem ig�nye tr�n s az olt�r,
Csak Te l�gy mindig aki volt�l,
Mikor az Isten tiszta �lma,
Szeretni k�ld�tt a vil�gba.

Nyomorba, k�nnybe, szenved�sbe,
Hogy l�gy a lelkek cs�ppnyi f�nye,
Mely sz�vt�l-sz�vig �tvil�g�t,
Hogy legyen v�gre jobb vil�g itt . . .

Sz�nj�n meg a b�nat-tenger,
S az ember v�gre, legyen EMBER !
Ami hi�nyzott Betlehemben,
Benned �ljen, sz�v melegben . . .

Hogy aki R�d n�z, �r� l�sson:
Legyen lelkedben Szentkar�csony !