Szenteste


Hópihe hull halkan hideg éjjel,
a leggyönyörűbb est minden évben.
Szép szavak, szeretet szerteszéjjel.
Boldogság él mindenki szívében.

A Szenteste tied, mindenkié.
Az élet teszi emlékezetessé:
Családtagjaink édes, puha csókja,
Aranyló angyalok ajándéka.

A Hold ott világít fent az égen,
Fényes csillag mosolyog rám éppen.
Csodás érzés csiklandozza lelkem,
Adni jó, odadanám mindenem.

Szobánkban áll a fenyő, az eredeti,
Szaloncukorral, színekkel teli.
Asztalunkat sok finomság díszíti.
Rég megsült a diós, mákos bejgli.
Házunkat a narancsillat telíti.

A Szenteste nem mindenkinek igazi,
Sok ember szegénységben tölti,
De mindaddig nem szegény senki,
Ameddig képes szeretetben élni.

Kérlek segíts te is varázsolni,
Kisgyermekek arcára mosolyt csalni.
Jusson el hozzájuk sokunk ajándéka,
Legyen egyenlő Földünk minden lakója.

Hulljon hópihe halkan hideg éjjel!
Legyen ez a leggyönyörűbb est minden évben!
Szóljanak szép szavak szeretet szerteszéjjel!
Éljen boldogság mindenki szívében!

Karácsony

Ma végre türelmes a világ!
Bezárja mohó, nagy gyárait,
érzéketlen, vad álmait
beszövi a csend.
Talán csak egy öreg templom
bólongató, bús harangja
riad fel egy pillanatra,
ahogy fentről letekint.
Vén szemében apró képek:
arcok, testek, - csúfak, szépek -
tolonganak szakadatlan,
fortyogón, mint vulkánkatlan.
Fenn egy felhő jókedvében
bárányt terel égi réten, míg
lehunyja szemét a nap.
Rábízza dolgait a világra,
s akár a mesében: csodák-csodája,
ki-ki rohan sürgős dolgáraodalenn.
Esteledik.
Ma békés a világ.
A párás ablakon át
az ember könnyes-mosolyát
csodálja a tél.
Templomokban zsoltár,
zsoltárban béke.
Mindenütt zeng a
lelkek szószéke.
Zöldell a fenyő
- alatta ajándék,
hol drága, finom holmi,
hol csak a szándék.
Van, ki ruhát vesz
örömet adva,
akad, aki csendben
leül egy padra
van, aki megszerez
minden földi jót,
van, aki magából ad
néhány furcsa szót
talán a szemével,
talán a kezével,
vagy meleget lop,
amitől Karácsony van.Magam pedig - adtam,
amit tudtam,
de ajándékom jelkép;
egy mosolygós, szép,
szerető, merész álom,
hogy mindig Karácsony legyen,
azt kívánom!

Túrmezei Erzsébet
Kérdez a gyermek

,,Ott fenn lakott a csillagok felett,
de amikor karácsony este lett,
Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.
És ó, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt ő, az Isten Fia.
Elhagyta érettünk az egeket.
Ugye-e, apukám, nagyon szereted?''

Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat,
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
,,Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kis lányod vagyok.
S ő, Isten Fia, ő, a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?''

Kint csillagfényes hideg este... tél...
Bent apja ölén kis leány beszél.
,,Ott se nyughatott szalma-fekhelyén.
Futniuk kellett éjnek-éjjelén.
Halálra keresték a katonák.
Menekültek a pusztaságon át.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?''

Az apa leteszi a gyermeket.
,,Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?''
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Isten Fia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre-könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér,
mintha körül a hólepett, fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneke:
,,Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?''

Áldott Szenteste
Baranyi Ramóna


Lágy, kedves zeneszó, tölti be a házat,
Karácsonyról énekelnek a gyermekszájak.
Áldott melegség, mi betölti a szívemet,
Ha hallom e gyönyörűséges gyermekéneket.

Csendes éj! - hallom a szelíd kis hangot,
majd a kicsiny kis templomharangot.
Szentestén, az Angyalok őriző szeme,
véd meg minket, s eltűnik a bánat szele.

Karácsonyfa áll, a kis szoba közepén,
rajta a sok gyertya, tündöklő a fény.
Szaloncukrok, díszek a fenyőágakon,
Mikulások sokasága az ablakokon.

Együtt van a család, végre újra mind,
A Békesség Angyala, szeretetet hint.
Édesanya, édesapa, a gyerekek,
Nagyszülők és az ismerős emberek.

Boldog mosoly lebeg az arcokon, kedvesen,
A magnóból a zeneszó hallik csendesen.
Csendes éj! - hallik a lágy gyermekének,
Így őrzi szépségét, Áldott Szentestének!

Karácsonyi üzenet

Victor Ughy

Legördült lassan két évtized:
Mégis vár Rád a Kis Gyermek
Ott a barlang, ott a jászol,
NEKI, mégis TE hiányzol . . .

Hiába zeng a sok-sok angyal:
Ö csak Rád vár, széttárt karral . . .
Jézus közénk jött: Értem, Érted,
Vállalva jászolt, gyöngeséget.

Nem igénye trón s az oltár,
Csak Te légy mindig aki voltál,
Mikor az Isten tiszta álma,
Szeretni küldött a világba.

Nyomorba, könnybe, szenvedésbe,
Hogy légy a lelkek csöppnyi fénye,
Mely szívtől-szívig átvilágít,
Hogy legyen végre jobb világ itt . . .

Szűnjön meg a bánat-tenger,
S az ember végre, legyen EMBER !
Ami hiányzott Betlehemben,
Benned éljen, szív melegben . . .

Hogy aki Rád néz, Őrá lásson:
Legyen lelkedben Szentkarácsony !