Szerz�: Ernst Modersohn

Egy kocsm�ban t�bben �ld�g�ltek �s ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenf�l�r�l besz�lgettek, v�g�l az asszonyokra terel�d�tt a sz�, amiben egyik a m�sikat akarta fel�lm�lni. Csak az egyik f�rfi hallgatott. Ez felt�nt a t�bbieknek.

- �s te? - k�rdezt�k. - Te semmit sem mondasz?

- Nem - v�laszolta. - �n ebben nem vehetek r�szt. Nincs semmi okom panaszra a feles�gem miatt. Nem sz�l egy rossz sz�t sem.

A t�bbiek nevettek �s �gy sz�ltak:

- Ilyen nincs.

- De igen! - v�dte most m�r a feles�g�t. - Biztos vagyok benne, hogyha �jf�lkor azt mondan�m neki, hogy keljen fel �s f�zz�n nekem valamit, minden sz� n�lk�l megtenn�.

A t�bbiek nevet�se �s heccel�d�se egyre hangosabb lett. �gy ki�ltoztak:

- �r�lts�g! nem fogsz minket �tverni!

A f�rfi azonban kitartott �ll�t�sa mellett �s megk�rdezte:

- Mibe fogadjunk?

V�g�l t�nyleg fogadtak. R�gt�n meg akartak gy�z�dni r�la, hogy bar�tjuk igazat mondott-e. �gy h�t az eg�sz t�rsas�g f�lkerekedett �s �tnak indult.

Az asszony m�r r�gen lefek�dt aludni, hiszen m�r �jf�l is elm�lt, amikor a r�szeg csapat a h�zukhoz �rt. F�rje vez�nyelni kezdett:

- Asszony, kelj fel �s f�zz nek�nk k�v�t! Nem l�tod, hogy vend�geket hoztam?

A vend�gek azt gondolt�k, hogy most azt�n j�l �sszeszidja �ket. �gy szokt�k meg feles�g�kt�l. De egyetlen rossz sz�t sem sz�lt. R�vid id� m�lva hallott�k a cs�sz�k z�rg�s�t �s nem tartott sok�ig, m�g kedves arccal behozta a g�z�lg� k�v�t a szob�ba.

Ez a l�tv�ny kij�zan�totta a t�rsas�got, �s kezdt�k magukat sz�gyellni a csendes, szel�d asszony el�tt. V�g�l az egyik elmes�lte neki, hogy miben fogadtak. Ut�na megk�rdezte:

- Hogy tud ilyen kedves lenni ilyen emberekhez, mint mi vagyunk? Hogy k�pes erre?

�gy v�laszolt r�:

- Szomor�an l�tom, hogy f�rjem mindent elk�vet, hogy t�nkretegye mag�t. Csak egy �lete van, hiszen a r�szegesked�knek nincs �r�k �let�k. Ez�rt szeretn�m legal�bb a f�ldi �let�t kellemess� tenni, amelyet r�ad�sul �gy megr�vid�t mag�nak, hiszen m�s nincs neki.

A kij�zanodott vend�gek nemsok�ra sz�p csendesen hazamentek. A f�rfi azonban �gy sz�lt feles�g�hez:

- Mondd csak, ennyire fontos neked a lelkem �dv�ss�ge?

Amikor megl�tta az asszony k�nnyes szem�t, mert ilyen kedvesen m�g sohasem hallotta f�rj�t besz�lni, neki is k�nnyek sz�ktek a szem�be �s megb�nta b�n�t. Mindketten let�rdeltek �s im�dkoztak, �s az �r J�zus seg�tett ennek a f�rfinek, hogy m�s ember legyen bel�le.

(Evang�liumi �letk�pek c. k�nyvb�l)