T�rmezei Erzs�bet: Maradj a helyeden

Maradj a helyeden
ahol Isten l�tni akar!
� tudja mi haszn�l, s mi fenyeget,
elrejt, ha kell, be is takar!

Maradj a posztodon! Ott a helyed.
Ha elfogadtad, amit � �g�rt,
a legjobb dolog: hinni!
Az � szent l�ny�t s�rti a „mi�rt”,
�s a te Ig�d: b�zni!

Maradj a helyeden, ha f�raszt� is,
�s a feladat neh�z,
az �r ismeri sz�ved titkait,
� r�d szeretettel n�z.
A vil�g csak k�noz �s el�rul,
ford�tsd el t�le arcod!
Az �r irgalm�n sz�ved el�mul,
csak �t dics�rje hangod!
Krisztus Megv�lt�d! � a Vez�red,
ha neh�z �ton vezet,
tan�tja az engedelmess�get,
s �leted boldog lehet!
� m�r el�re kiv�lasztotta,
utad merre vezessen,
l�p�sr�l l�p�sre el�d hozza!
Te maradj a helyeden!
 

Rem�nyik S�ndor:
Kegyelem

El�sz�r s�rsz.
Azut�n �tkoz�dsz.
Azt�n im�dkozol.
Azt�n megfesz�ted
K�r�mszakadtig marad�k-er�d.
Akarsz, egetostroml� akarattal –
S a lehetetlens�g konok fal�n
Z�zod v�resre kopony�d.
Azut�n elal�lsz.
S ha �jra eszm�lsz, mindent �jra kezdesz.
Utolj�ra is tompa k�bulattal,
Sz�talanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhi�ba:
A b�n, a betegs�g, a nyomor�s�g,
A mindennapi sz�rny� sz�rkes�g
T�ml�c�b�l nincsen, nincsen menekv�s!
S akkor – mag�t�l – megny�lik az �g,
Mely nem t�rult ki �tokra, im�ra,
Er�, akarat, k�ts�gbees�s,
B�nb�nat – hasztalanul ostromolt�k.

Akkor megny�lik mag�t�l az �g,
S egy pici csillag s�t�l szembe v�led,
S olyan k�zel j�n, sz�pen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – mag�t�l – sz�nik a vihar,
Akkor – mag�t�l – minden elcsitul,
Akkor – mag�t�l – �led a rem�ny.
�lomf�idnak minden arany�g�n
Csak �gy mag�t�l – friss gy�m�lcs terem.

Ez a mag�t�l: ez a Kegyelem.
 

K�pes G�za: A XLII. zsolt�r

Mint a forr�s friss viz�re
v�gyakozik a szarvas:
sz�vem v�gyik, hajtja v�re
Tehozz�d, �, irgalmas.
R�d �h�tozom nagyon,
itass meg, mert szomjazom -
Uram, Istenem, adj erõt
meg�llnom szent sz�ned elõtt.

�jjel-nappal �gõ k�nnyek
s�zz�k meg kenyeremet,
midõn ellens�gim j�nnek
k�rdv�n: „Hol az Istened?"
Ezekrõl eml�kezem,
igen megkeseredem -
Istenem, h�zadba m�gyek,
hol �rvendezv�n dics�rlek.

M�rt hagytad el �gy magadat,
�n lelkem, m�rt cs�ggedsz el;
Hisz van m�g benned indulat
Istent v�rni k�nnyekkel.
Ne nyugtalankodj�l h�t,
b�zz�l Benne, s adj h�l�t,
s am�g sz�ved h�l�lkodik,
az � arca megszabad�t.

Nyomor�s�gok m�lys�ge
egym�st �zi, kergeti.
Az �rv�znek sincs m�g v�ge,
Uram, vess f�ket neki.
M�rt k�ny�rg�k hi�ba ?
M�rt j�rok gy�szruh�ba ?
Ellens�gim m�rt b�ntanak?
Re�m kardot m�rt r�ntanak?

�rv�ny �rv�nynek ki�ltoz
zuhatagod hangj�ban.
Ellens�gem �ngem �tkoz
veszett, vad haragj�ban.
�s �gy �rzem, mintha �m
elt�rdeln�k csontjaim.
Gyal�znak szorongat�im,
bel�m v�g szorongat� k�n.

Nappal parancsolja az �r
az � irgalmass�g�t
s a vak �j, ha re�m z�dul,
kegyelme a biztos g�t.
Ellens�gim szavait
zsigereim kivetik.
Magamat biztatva mondom:
B�zz�l, az �r gyõz a gondon.

Oros Eszter: Jaj, �sszeroskadok


Csak ki kellene ny�jtani kezemet,
elvennem, ami nekem k�sz�ttetett,
De valami visszatart, megzavar,
Maradok szeg�ny, �res egymagam.

Valami m�st szor�tok, g�rcs�sen, vadul,
Ami nem enged el, hozz�m ragadt, rabul
Ejtett, nem is j� m�r, �rt�ktelen,
Haszontalan, r�gm�lt, felesleges.

Csak el kellene vennem az aj�nd�kot,
Csak meg kellene k�sz�nn�m a j�t�kot,
�rzem egyre, indulnom kellene m�r
Testem m�gis elszunnyad, sz�vem f�j.

Emberek k�lden�k Istentõl nyert szavuk
Riadozva figyelnek, miv� alakult
A gyermek, aki voltam valaha,
�rthetetlen nekik, hol a csoda

Ami m�r egyszer kiemelte lelkemet
A pokolb�l, �jra l�tezni engedett,
Most hov� tûnt, m�rt nem seg�t rajtam,
Hol van Isten, perelnek miattam.

Csak sikoltani tudok, seg�ts, seg�ts m�g!
Hadd engedjem el b�lv�nyaim sereg�t!
Hadd legyek ism�t csak Neked tetszõ,
Gy�m�lccsel telt �rett szõlõvesszõ

T�rmezei Erzs�bet: Aki helyett a Krisztus v�rezett


Eml�kszem: Kem�ny bilincsbe verten,
b�nultan �ltem a hideg k�v�n.
S�t�ts�g, bûn �s v�d t�lt�tte el lelkem,
ijesztõ csend kietlen b�rt�n�m.

Hal�l: Oly mindegy. Csak nagyn�ha l�zadt
valami bennem. �letv�gy tal�n.
S akkor... szerettem volna �sszet�rni
bûnt �s bilincset b�rt�n�m fal�n...

Neki az ajt� rozsdamart vas�nak
s�msonkarokkal! Ki a f�nyre! ki,
ahol szabad mezõk ujjongva v�rnak,
s ahol az �let szent magv�t veti!

N�ha. �s m�skor r�mek. Megremegtem:
a sz�vemen kem�ny, hideg marok.
Egy s�ron t�li hang titkos h�v�sa:
'J�jj! J�jj Barab�s!' - Nem! Nem akarok!

'Barab�s!' Hah, m�r nem a r�m h�v�sa.
Ezer torokb�l t�r ki: �, el�g!
Ez a hal�l! J�n �rtem. S�rom �ssa
�s nem ki�lthatok fel�: Ne m�g!

Most! S�lyos l�ptek... fegyver cs�rren�se...
csikordul a z�r... szoborr� meredt
minden tagom... egy �rdes hang: 'Barab�s,
szabad lett�l. Le a bilincseket!'

Elõsz�r mint egy �lom. De lehullnak
m�gis. T�ntorg� l�baim elõtt
kit�rt kapu �ll. Ott kinn v�r az �let.
R�m v�r. Elõre! Hadd k�sz�ntsem õt!

Merre? Hov�? Nagy c�ltalan �r�mmel
rohantam, m�gnem bõsz t�megbe vitt,
z�g� t�megben torpant meg a l�bam.
Pil�tust l�ttam, n�pem v�neit...

S ott �llt egy ember: nagy, sz�r� t�vissel
megkoron�zott, v�res, t�rt alak.
V�ll�n v�r�s pal�st, kez�be n�dsz�l.
Hogy le nem roskad annyi kin alatt!

Gy�nge, t�r�keny. Vad lelkemmel �rzem:
szel�d, eg�szen m�s, mint �n vagyok.
Arc�n csend, nyugalom. Megt�rt szem�ben
valami f�ld�nt�li f�ny ragyog.

Ki ez az ember? Megk�v�lten �llok.
�nr�m tekint. Ki Õ? Mit v�thetett?

Valaki sz�l: 'A N�z�reti J�zus.
Õt fesz�tik meg Barab�s helyett.'

Oly hossz� �t vezet a Golgot�ra...
�n v�gigj�rtam. K�t l�zas szemem
odatapadt vonagl� alakj�ra,
ott �gett minden gyilkol� szegen.

�s nem tudtam t�bb� levenni r�la.
A szemek f�nye... az a szent ajak...
a hull� v�r... M�lott a perc, az �ra.
Felejthetetlen percek �s szavak.

A sz�vemen gig�szi nagyra nõttek
l�tt�n kem�ny, hideg gr�nithegyek:
Helyettem! �nhelyettem! �nhelyettem!
Hogy �n �ljek, hogy �n szabad legyek!

Mikor utols�t vonaglott a teste,
mikor m�r minden elv�geztetett,
mentem al� a gy�sz hegy�rõl �n is.
- S �lbe vettem egy s�r� gyermeket...

Megsimogattam... l�zad� kezemmel,
mely azelõtt csak gyilkolt �s rabolt.
S akkor tudtam meg, hogy Barab�s meghalt.
Az õ test�t fedi a sziklabolt.

M�r csak szeretni, simogatni v�gytam,
haladni csendesen, mint Õ haladt,
aki helyettem roskadt le a porba
Golgota utj�n a kereszt alatt.

Helyettem. �nhelyettem! �nhelyettem!
Ez a sz� zengi �t �letem.
- Napf�ny gyan�nt ez t�nd�k�l felettem,
s ez nyitja meg a mennyet is nekem.

'Ki az? Ki z�rget?' - k�rdik majd. 'Barab�s,
aki helyett a Krisztus v�rezett.'
S kit�rj�k akkor ujjong� �r�mmel
a gy�ngykaput feh�r angyalkezek.

Ne akarj kereszteden k�nny�teni!

Kem�ny a harc, neh�z a kereszt terhe.
Nem b�rom m�r!
- s�hajtod cs�ggedezve.
De tarts ki! Egyszer megl�tod, meg�rted,
hogy a keresztre mi�rt volt sz�ks�ged.

V�ndor roskad le az �tsz�l k�v�re.
Bot a kez�ben. B�rcsak c�lhoz �rne!
De nem megy tov�bb! Hogyan �rje el,
Ha olyan neh�z terheket cipel?

Amikor indult, erõs volt �s boldog.
Az�ta annyi minden �sszeomlott.
Mag�ra maradt. Sz�p napoknak v�ge.
Keserves, �rva lesz az �regs�ge.
Sz�v�ben ott a k�rd�s sz�ntelen:
M�rt lett ilyen az �t, �n Istenem?!
Ahogy �gy t�preng, kicsordul a k�nnye,
�s leperd�l az �tsz�li g�r�ngyre.

Azt�n elcsendesedik. Lehet-e
ilyen cs�ggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintet�t.
Ott majd meg�rti, amit itt nem �rt.
Fogja botj�t, �s indul v�nszorogva.
Mintha a domboldalon kunyh� volna!
Oda�r. Bemegy. F�radtan lefekszik.
El�g volt m�r a v�ndorl�sb�l estig.
Sok� elt�preng m�g bajon, hi�nyon,
m�g v�gre lassan elnyomja az �lom.

S mag�t �lm�ban is v�ndornak l�tja,
�tban a t�vol mennyei haz�ba.
A mennyei v�ros ragyog fel�je.
Oda igyekszik, siet, hogy el�rje.
Kez�ben v�ndorbot, v�ll�n keresztje.
V�ll�ra azt maga Isten helyezte.
Siet �r�mmel. F�l! Elõre! F�l!
A messzi c�l, mint csillag, t�nd�k�l.


Hõs�g tikkasztja. Keresztje teher.
�tk�zben n�ha pihennie kell.
Kedves h�z k�n�l pihen�st neki.
S�lyos keresztj�t ott leteheti.
S ahogy tov�bb-indulna, mit vesz �szre?
Tekintete r�esik egy fûr�szre.
»Olyan s�lyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belõle lefûr�szelek«
- mondja mag�ban.
»De j�, hogy megtettem!

Sokkal k�nnyebb!« - s�hajt el�gedetten.

Siet tov�bb. Mindj�rt elfogy az �t,
S el�ri a ragyog� gy�ngykaput.
�, m�r csak egy patak v�lasztja el!
J�n-megy a partj�n, h�dra m�gse lel.
De hirtelen esz�be jut keresztje:

A t�ls� partra az most h�d lehetne.
Jaj, nem �r �t! Hi�ba pr�b�lgatja:
hi�nyzik a lefûr�szelt darabja.
»Mit tettem!« - ki�lt k�ts�gbeesetten.
»Most a c�l k�zel�ben kell elvesznem,
mert keresztemet neh�znek tal�ltam!«
S ott �ll a parton keserû �nv�dban.

Azut�n �j v�ndort l�t k�zeledni,
s mert keresztj�bõl nem hi�nyzik semmi,
mint h�don, boldogan indulhat rajta,
hogy �tjusson b�k�n a t�ls� partra.

»R�l�pek �n is!« Rem�nykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
h�tha �tseg�ti. R�l�p, de reccsen
l�ba alatt. »Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, seg�ts!« �gy sikolt, �s fel�bred.
M�g a f�ld�n van. Elõtte az �let.
Csak �lom volt a k�n, a d�bbenet.

»Megv�lt� Uram, k�sz�n�m Neked!
Keresztemet Te adtad, �, ne engedd,
hogy egy darabot is lefûr�szeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz �t a szenved�seken.
A Te kereszted szerzett �dv�ss�get,
De mivel az eny�met is kim�rted,
Te adj erõt �s kegyelmet nekem,
Hordozni mindhal�lig csendesen!«

A B�KE SZERETN�K LENNI

 A LEGNEHEZEBB K�R�S; LEGYEN MEG A TE AKARATOD!