Minden idõk legszebb kar�csonya
�rta: Szemerei Eszter �s Zs�ros Andr�s

(ZOLIKA �s LACI, a k�t gyerek APJUKKAL kar�csonyf�t d�sz�t. A magn�b�l kar�csonyi zene hallatszik. A csal�d sz�tlanul d�sz�ti a f�t, belemer�lnek a munk�ba �s a zene hangulat�ba. Legfeljebb halkan dudor�sznak. Komorak, egyik�k sem mosolyog. Egyszer csak Zolika leejt egy �vegg�mb�t, ami ripity�ra t�rik.)

APA: Zolika, azt a b�natos j�reggelit annak a lukas markodnak, oda figyelj, fiam! M�g egy ilyen, �s mehetsz a konyh�ba any�dnak seg�teni!

(Zolika megszeppenve folytja mag�ba a s�r�st. Lassan lenyeli a gomb�cot a tork�b�l, �s �vatosan �sszeszedi a cserepeket. Besz�rja a kuk�ba, azt�n remegõ k�zzel tenn� fel a k�vetkezõ �vegg�mb�t, de azt is leejti.)

APA: Na j�l van, k�sz�nj�k, Zolika, m�ra ennyi el�g lesz a seg�ts�gbõl! H�zz�l ki a konyh�ba!

(Zolika an�lk�l, hogy most is felszedn� a cserepeket, sarkon fordul, �s szipogva kivonul. APA �s Laci sz�tlanul folytatj�k a d�sz�t�st.)

LACI: Te, apa!

APA: Mi van?

LACI: A kar�csony ugye a szeretet �nnepe?

APA: Igen. �s?

(Laci nem v�laszol, csak n�z az apj�ra sz�tlanul, v�rakozva. Apa �szreveszi a n�z�st, leesik neki a kritika.)

APA: Na j�l van, tunj�l ki te is a konyh�ba, �gy l�tom, te is csak rontod itt a levegõt!

(Laci l�tv�nyosan bev�gja a dobozba a d�szt, ami a kez�ben volt, �s s�rtõd�tten kivonul. APA tov�bb d�sz�ti a f�t, pr�b�l �gy tenni, mint akit egy�ltal�n nem zavarnak a t�rt�ntek, de akkor is l�tszik, hogy lelkiismeret-furdal�sa van. Egyre idegesebben d�sz�t, m�g azt�n õ is leejti az egyik d�szt.)

APA: Affene hogy egye meg! H�t nem igaz, hogy egy nyugodt kar�csonya nem lehet az embernek!

(ANYA j�n be, kiss� haragos.)

ANYA: M�r megint mi ez a balh�, mi?

APA: Ne kezdd m�g te is!

ANYA: A sr�cok azt mondt�k, hogy kizavartad õket.

APA: T�nyleg? Azt nem mondt�k, hogy nem lehet miattuk haladni? Itt sz�sz�l�nk reggel �ta. M�r egy �r�ja k�sz k�ne lenn�nk ezzel a sz...

(Anya befogja APA sz�j�t.)

ANYA: Ide figyelj! Hajnal �ta m�st se hallok, csak az �r�k�s morg�sodat. Ha nem hagyod ezt abba r�gt�n, esk�sz�m, �n zavarlak ki t�ged a konyh�ba!

APA: Tess�k, �n el is mehetek!

(Felbor�tja a dobozt, amibõl szanasz�t gurulnak a d�szek. Kiviharzik. Kintrõl hallatszik: )

APA: Boldog kar�csonyt!

***

(�kori R�ma, szaturn�lia �nnepe. Gazdagon ter�tett asztaln�l �l N�GY �R, az asztal k�r�l H�ROM SZOLGA t�st�nkedik. Lantsz� hallatszik. Az urak nevetg�lnek. APA j�n.)

APA: �rdekel is engem ez az eg�sz kar�csonyi õr�let!

�R #1: Na v�gre, Julius, hol k�st�l ilyen sok�ig? Elkezdt�k n�lk�led!

(APA felocs�dik, k�r�ln�z, majd maga m�g� pillant, keresi, hogy kihez sz�ltak.)

APA: Hozz�m besz�l?

(Az urak nevetnek.)

�R #2: Mi az, tal�n most �bredt�l, Julius? Kiss� zavartnak t�nsz!

(APA zavartan forgol�dik.)

APA: Mi? Kik maguk? Hol vagyok?

�R #1: Na gyere, �lj le, bar�tom, �gy l�tom, valami ital elvette az eszedet: h�t t�lts r� gyorsan!

(Italt t�lt neki, majd �tny�jtja �s koccint�sra int.)

�R #1: Az istenekre!

(APA nem iszik, visszateszi a poharat az asztalra.)

APA: N�zz�k, eln�z�st, de att�l tartok, �sszet�vesztenek valakivel. Nekem mennem kell. Viszl�t!

�R #3: Azt m�r nem, kedves bar�tom! A tavalyi szaturn�li�n is r�tul �tejtett�l benn�nket a tr�f�iddal, most nem teszel l�v� minket! Itt maradsz vel�nk, am�g m�g �tel van az asztalon! Egy�tt adjunk h�l�t Szaturnusznak a bõs�ges term�s�rt!

�R #4: Na meg ezek�rt a der�k szolg�k�rt! Eg�sz R�m�ban nem tal�lni hozz�juk foghat�t!

�R #2: �gy igaz! Fõleg ez itt! H� paraszt!

(A megsz�l�tott SZOLGA g�rnyedve meg�ll az uras�g elõtt, fel sem mer n�zni r�.)

�R #2: Milyen �ron v�tett�l meg?

SZOLGA: H�sz aranyon, fels�ges �r!

(Az uras�g p�nzes zs�kot vesz elõ.)

�R #2: No, ami�rt ilyen derekasan dolgozt�l, nesze, v�ltsd meg a szabads�godat!

(A SZOLGA elveszi a p�nzt, �s nagy h�vvel leborul az uras�g l�b�hoz.)

SZOLGA: �, k�sz�n�m uram, k�sz�n�m, k�sz�n�m! Legyenek olyan kegyesek hozz�d az istenek, mint amilyen kegyes te volt�l haszontalan szolg�ddal!

�R #2: Na j�l van, eredj!

(A SZOLGA hajlongva kih�tr�l, azt�n elfut boldogan. Az uras�g a t�bbi szolg�hoz sz�l.)

�R #2: Na l�tj�tok, �n vagyok a ti megv�lt�tok. Nem kell nektek mindenf�le messi�sra v�rakoznotok. Ha j�l dolgoztok, tõlem hamarabb megkapj�tok a szabads�gotokat!

(Az urak nevetnek, j� a hangulat. APA csak b�mul kerek szemekkel.)

�R #1: Julius, mit gondolsz te errõl a messi�sr�l?

(APA felocs�dik.)

APA: Mi? Hogy mit gondolok J�zusr�l?

(Hirtelen csend lesz, a zene is abbamarad. Az urak furcs�n b�mulnak.)

�R #4: Hogy kirõl? Milyen J�zus?

(APA rettentõ zavarba j�n. Fel�ll a sz�krõl, de majdnem hanyatt esik.)

APA: N�zz�k, �n nem tudom, kik maguk, �s hogy mi ez az eg�sz, de nekem mennem kell. Minden j�t!

(Sietve h�tr�l �s elszalad. Az uras�gok bamb�n �sszeb�mulnak, majd mindenki fel�ll �s kimegy.)

***

(Hanukka Betlehemben, Krisztus sz�let�sekor. APA bej�n jobbr�l, �s zavartan k�r�ln�z. H�t�n batyut cipel, mikor ezt �szreveszi, �rtetlen�l ledobja a f�ldre, v�gign�z mag�n �s l�tja, hogy r�gi, koszos ruh�k vannak rajta. Az �gen egy vak�t�an f�nyes csillag van, �s r�j�n, hogy egy v�roska sz�l�n �ll. Elindul, a batyut a f�ld�n hagyja, majd bekopogtat az elsõ h�zba, hogy megtudja, mi is t�rt�nik. Az a h�z egy kocsma, a KOCSM�ROS nyit ajt�t)

KOCSM�ROS: Azt hittem, m�r ide sem �rsz!

APA: Tess�k?

KOCSM�ROS: (elvigyorodik) Mi van veled, Jo�l? Csak nem megt�madott egy oroszl�n az �ton?

APA: (ijedten k�rbetekint) Egy micsoda?

KOCSM�ROS: Tudod, nagy, vad �llat.

APA: (flegm�n) Igen, tudom, hogy mi az az oroszl�n.

KOCSM�ROS: Hogy felv�gt�k a nyelved! Most, hogy m�r nem laksz vel�nk, m�g nem jelenti azt, hogy nem kell tiszteletet tan�s�tanod a nevelõiddel szemben!

APA: Kikkel szemben?

(A KOCS�ROS kez�vel lekever egy kisebb �t�st APA tark�j�ra, de r�gt�n felszisszen)

KOCSM�ROS: Na nem? a mai napot szenteld meg! Ma van a f�ny �nnepe, �s nem engedem, hogy elrontsd! (nagy levegõt vesz, �s kicsivel hangosabban folytatja) Belet�rõdtem, hogy nem tudsz minket �des sz�leidk�nt tisztelni; elfogadtam, hogy felmarkoltad az �r�ks�ged �s fak�pn�l hagyt�l; de nem tur�m el, hogy az �r �nnep�t a s�rba taposd, meg�rtetted, Jo�l?

(megragadja APA ruh�j�t, majd ell�ki mag�t�l "nevelt fi�t")

APA: M-meg�rtettem? �? ap�m.

KOCSM�ROS: Helyes. (kiny�jtja a kezeit, �s k�rdõn n�z Ap�ra) Akkor?

APA: M-mi van?

KOCSM�ROS: Hol van?

APA: Mi?

KOCSM�ROS: H�t a men�ra.

APA: A-a-a? men�ra? (nyel egyet)

KOCSM�ROS: Igen, az. Megbesz�lt�k, hogy mivel tavaly valaki ellopta inn�t a fogad�b�l, ebben az �vben te hozol magaddal egyet Hanukka �nnep�re.

APA: Ja, hogy a-a? men�ra! Az? elveszett.

(A KOCSM�ROS sz�j�r�l lehervad a vigyor, �s haragra gerjed.)

KOCSM�ROS: Mi az, hogy elveszett?

APA: �n? nem tudtam megjegyezni, hogy kellett, �s?

KOCSM�ROS: (kiab�lva) Te ostoba k�ly�k! A n�psz�ml�l�sra �z�nl�ttek az emberek! A vacsora sem volt el�g az �sszes vend�gnek! M�g egy terhes nõt �s a f�rj�t sem tudtam befogadni, mert neked tartogattam egy szob�t! Nem hiszem el, hogy ennyire nem sz�m�t neked semmit a csal�d! T�nj inn�t! Takarodj! Menj abba a koszos ist�ll�ba, ahol az a szeg�ny teremt�s is megh�zta mag�t! Nem vagy t�bb� a fiam!

(A KOCSM�ROS megfordul, becsapja az ajt�t �s elmegy. APA ott �ll egyed�l, �s feln�z a csillagra.)

APA: A f�ny �s a szeretet �nnepe, mi?

(Szomor�an elindul, motyog mag�ban, m�g egy r�tre nem �r.)

APA: Ist�ll�ba? Persze? azt m�gsem lehet. Majd megh�zom magam valahol? egy barlangban? vagy od�ban? vagy egy pinc�ben. Igaz�n �nnepi hangulat!

(Ki�r a r�tre, ahol H�ROM P�SZTOR �l. Ezek �rdeklõdve figyelik, de õ nem veszi �szre õket.)

APA: Vagy esetleg?

P�SZTOR #1: (k�zbev�g) Mi b�nt, fiam?

APA: (felkapja a fej�t, �s a p�sztorokra n�z) Oh, eln�z�st? �szre sem vettem magukat.

P�SZTOR #2: (mosolyogva) Tal�n, mert valami annyira nyomja a sz�ved, hogy azt sem venn�d �szre, ha egy skorpi� m�szna a sarudon.

APA: (ijedten len�z a l�b�ra, de nincs ott semmi) Valami olyasmi?

P�SZTOR #1: Mi a baj?

APA: �n csak? most sz�rtam el egy m�sik ember �let�t.

P�SZTOR #3: Ne l�gy t�l szigor� magadhoz.

APA: Tudj�k? Nem tudom, mi t�rt�nik velem. Egyik pillanatr�l a m�sikra csak azt k�rdezem magamt�l, hogy ker�ltem ide, �s mi ez az eg�sz, de nem kapok v�laszt. M�sok hely�be ker�l�k, �s?

P�SZTOR #2: Maga csak kif�radt, �hm? mi is a neve?

APA: Errõl besz�lek. Nem tudom, ki vagyok!

P�SZTOR #1: Ha ez megnyugtatja, ezen a vil�gon egyetlen ember sincs, aki pontosan tudn�, hogy ki õ val�j�ban.

APA: Lehet, hogy igaza van. De ezt a szeg�ny Jo�lt, vagyis? engem? kitagadtak. (szomor�an �s g�nyosan) L�m, a szeretet �nnepe van.

P�SZTOR #2: Ha szeretne, vel�nk vacsor�zhat. Itt maradhat est�re.

P�SZTOR #3: �gy van, nem �lhet egyed�l! Legal�bb ma nem.

APA: Kedves �n�ktõl.

(le�l a p�sztorok k�z�)

P�SZTOR #1: K�r egy kis sajtot?

APA: Igen, k�sz�n�m.

(elveszi a sajtot, �s elkezdi enni)

P�SZTOR #2: Ha nem t�vedek, �n most elhagyatottan �rzi mag�t.

APA: H�t? nem t�vedett.

P�SZTOR #2: Mert hadd mondjak mag�nak valamit errõl az est�rõl: �nnep. M�ghozz� a szeretet �nnepe. �s ha maga nem is �rzi �gy, hogy szeretik, ettõl m�g biztos van Valaki (az �gre pillant) aki mag�val van.

APA: De mi�rt nem �rzem? Hi�ba van valaki, akit nem l�tok! Mi�rt nem seg�t senki, aki itt �l?

P�SZTOR #3: Ak�r hiszi, ak�r nem, Õ (az �gre n�z) is itt �l. K�z�tt�nk.

P�SZTOR #1: �s sokkal t�bbet seg�t mag�nak, mint gondoln�.

P�SZTOR #2: Annyival t�bbet, hogy el sem tudja k�pzelni?

(P�sztorok lefekszenek aludni. APA m�g �l egy kicsit, az �gre n�z, majd õ is elalszik. P�sztorok kimennek.)

***

(Szent Benedek kolostor, 1200-1300, �jf�li mise. APA fel�bred. Egy r�ten van, de m�r este. A p�sztorok nincsenek sehol, csak egy szerzetes ruha van a f�ld�n. Felveszi, �s elindul. Kimegy balra. SZERZETESEK bevonulnak k�z�pen. Le�lnek a padokba vagy sz�kekre, �s az AP�T az olt�rn�l im�dkozik. Gregori�n dallamok hangoznak el.)

AP�T: ...�s seg�ts nek�nk, hogy mindig neked tetszõ �letet �lj�nk! Hogy minden vagyonunkkal a r�szorul�kat t�mogassuk, �s �p�ts�k egyh�zadat! K�sz�nj�k, hogy elk�ldted Szent Fiadat �rt�nk, �s meg�vsz minket minden napon! �men.

SZERZETESEK: �men.

(Fel�llnak, �s kivonulnak a templomb�l. Mikor visszaj�nnek, gregori�nt �nekelnek, �s le�lnek egy hossz�, megter�tett asztal k�r�. Elkezdenek enni, �s k�zben mindenki besz�lget.)

SZERZETES #1: Mennyei illatok!

SZERZETES #2: Igen! Mit gondoltok: szerintetek is id�n besz�lt legszebben az ap�t?

SZERZETES #3: (sz�j�ban egy-k�t falattal) Jaj, az a hasonlat a sassal!

SZERZETES #2: Fogadni mern�k, hogy az �ld�st maga az �r s�gta neki!

SZERZETES #4: Nem hinn�m. Ny�jtsd erre a szarvasgomb�t!

SZERZETES #1: �s, hogy a szeg�nyeknek adni kell! Teljesen igaza van! Mit gondoltok, ne menj�nk el csal�dokat megl�togatni?

(KOLDUS bej�n balr�l, �s le�l a kapu el�.)

SZERZETES #2: Igaz, hogy adni kell a szeg�nyeknek, de az nem a mi dolgunk. Azok a papok, akik nem vonultak kolostorba, pontosan az�rt vannak, hogy a szeg�nyeknek adjanak, mi pedig az�rt, hogy az �rnak szolg�ljunk.

SZERZETES #5: Adj�tok erre a geszteny�s libam�jat!

SZERZETES #3: �gy igaz. Mi is lehett�nk volna olyan papok, akik a vil�gi n�pet oktatj�k, de mi a nehezebbik �letet v�lasztottuk, �s ez�rt - b�r n�ha restellem - b�szke vagyok.

SZERZETES #1: Pontosan. Az ap�t besz�de pedig arra buzd�t minket, hogy a vil�gi embereket tan�t� papok munk�j��rt im�dkozva seg�ts�k õket, �s �gy rajtuk kereszt�l a szeg�nyeket. Hisz nek�nk nincs semmink, amivel seg�thetn�nk rajtuk!

SZERZETES #3: Teljesen igazad van. Ide tudn�tok adni a pulyk�t?

(Kisebb csend.)

SZERZETES #5: Nem tudj�tok, hol van Jacques atya?

(Nem sz�l senki semmit, csak megvonj�k a v�llukat. APA j�n k�z�prõl �s el�r a kapuhoz. Kint �l a koldus. APA r�n�z, meg�ll, majd benyit a kolostorba. Bent a szerzetesek feln�znek a vacsor�jukb�l, egy pillanatra csend lesz, majd az egyik szerzetes sz�lal meg.)

SZERZETES #1: Csakhogy v�gre itt vagy, Jacques atya! M�r azt hitt�k, nem is fogod megk�stolni ezt a mennyei lakom�t!

SZERZETES #4: �lj le k�z�nk! Hol j�rt�l?

APA: (mag�hoz motyog) Tess�k, most m�r Jacques atya vagyok?

SZERZETES #2: Nem volt�l az �jf�li mis�n. Hi�nyoltunk.

APA: H�t? el kellett mennem? �? adakozni a szeg�nyeknek.

(Hirtelen mindenki elhallgat, �s n�ma csend lesz. Mindenki Ap�ra n�z. Kis idõ ut�n valaki megsz�lal.)

SZERZETES #3: Ez sz�p gesztus volt tõled. De tudod, hogy az nem a mi dolgunk?

SZERZETES #1: �gy van! Az a papok dolga, nem a szerzetesek�.

APA: (les�ti a szem�t sz�gyen�ben) Lehet, de? �gy �reztem, hogy? m�gis adnom kell? v�gt�re is?

SZERZETES #5: V�gt�re is kar�csony van! Meg�rt�nk. Tal�n t�bbet tett�l, mint mi, akik a mis�n �lt�nk. Adjatok erre egy kis halat Jacques aty�nak!

(A lakoma folytat�dik, mire a koldus kint fel�ll, botj�ra t�maszkodik, megr�zza a fej�t, �s csak annyit mond?)

KOLDUS: Rem�nytelen? (Mindenki kimegy.)

***

(1492, Amerika felfedez�se. KOLUMBUSZ �s T�RSAI a t�z k�r�l �lnek. H�ROM BENNSZ�L�TT tõl�k kicsit t�volabb �ll. APA bej�n jobbr�l, �s kicsit t�volabb a tuztõl meg�ll egy fa mellett, ahonn�t j�l l�t �s hall mindent �s mindenkit.)

KOLUMBUSZ: El sem merem gondolni, mit fõzhetett otthon a feles�gem.

ARISZTID: Ugyan m�r, Kolumbusz �r! Itt vagyunk! Az �j Vil�gban! Mit akarhat enn�l t�bbet? Eg�szs�gesek vagyunk, �s mindent megkapunk ezektõl a? hogyan is nevezte el ezeket a r�zbõrueket?

KOLUMBUSZ: Indi�nok, Arisztid. Tudja, annak a tisztelet�re, hogy Indi�ba indultunk.

ARISZTID: Igen, m�r eml�kszem.

EUR�PAI #1: Nem �heztek meg ebben a cseveg�sben, uraim?

EUR�PAI #2: �n m�r nemsok�ra az �hhal�l martal�k�v� v�lok, �gy ha megbocs�tj�k?

(elindul a bennsz�l�ttek fel�, de Kolumbusz k�zbesz�l)

KOLUMBUSZ: M�r eln�z�st! Megv�rjuk Giuliot! N�lk�le nem kezdj�k el a kar�csonyi lakom�t.

(Eur�pai #2 duzzogva vissza�l a hely�re.)

KOLUMBUSZ: Addig mes�ljen Arisztid, hogyan is keveredett bele abba a sz�rnyu f�lre�rt�sbe, amirõl a m�ltkor mes�lt nekem?

(Halkan tov�bb besz�lnek, magyar�znak, mik�zben a bennsz�l�ttek is cs�ggedten megsz�lalnak egym�s k�z�tt.)

BENNSZ�L�TT #1: Azt hittem, ha lej�nnek az egekbõl az istenek, seg�teni fognak nek�nk. De nem!

BENNSZ�L�TT #2: Õk csak k�noznak benn�nket. Nem megszabad�tanak!

BENNSZ�L�TT #3: �n �gy k�pzeltem, az �gbõl sz�llnak al�, megb�k�tik t�rzseinket, gazdagg� tesznek mindenkit �s elh�vnak minket egy jobb �letre.

BENNSZ�L�TT #1: Szerintem mind �gy gondoltuk.

BENNSZ�L�TT #2: Mi�rt kell szolg�lnunk nekik? Õk olyanok, mint mi! Csak f�nyes ruh�juk van �s vill�ml� fegyvereik, de mi t�bb ann�l? Olyanok, mintha õk is emberek lenn�nek.

BENNSZ�L�TT #1: Csak csendesen! Ha m�gsem azok? Meghallj�k �s meg�lnek!

BENNSZ�L�TT #3: Kegyetlen sors jutott nek�nk. Mi�rt nem k�ld az �g jobb idõt? Jobb isteneket? Valakit, aki megment?

BENNSZ�L�TT #2: Nem tehet senki semmit.

BENNSZ�L�TT #3: De mi�rt nem j�n el egy nagyobb megv�lt�? Aki j�, �s nem a veszt�nket akarja!

BENNSZ�L�TT #1: (megcs�v�lja a fej�t) Nem tudom.

(Csend. APA elgondolkozik a hallottakon, majd felpillant, mert valaki sz�l.)

KOLUMBUSZ: Giulio! Gyere ide! Elkezdj�k a kar�csonyi lakom�t!

(APA k�r�ln�z, hogy kit h�vnak, majd miut�n r�j�n, hogy õ most Giulio, odamegy �s le�l Kolumbusz egyik oldal�ra. Kolumbusz tapsol, majd megsz�lal.)

KOLUMBUSZ: Vacsor�t!

(A bennsz�l�ttek elindulnak t�lc�kkal, �s lepakolj�k el�j�k az �teleket, de az egyik �gyetlen, �s Arisztidre bor�tja az eg�szet.)

ARISZTID: �rd�g �s pokol! (felpattan, �s idegesen Bennsz�l�tt #1-re n�z) Nem tudsz vigy�zni?

KOLUMBUSZ: Arisztid, hagyd!

ARISZTID: Nem, Kolumbusz �r! Meg fogja kapni, amit �rdemel! (felemeli a kez�t)

EUR�PAI #1: Ugyan, Arisztid!

(Apa fel�ll, �s megragadja Arisztid karj�t)

Apa: Hagyja! H�t nem hallotta, hogy õk is J�zusr�l besz�ltek?

(Arisztid zavartan n�z r�, majd leereszti a kez�t. Szereplõk kivonulnak.)

***

(II. vil�gh�bor�, egy v�ros ostroma. N�H�NY EMBER egy pinc�ben �sszezs�folva kuporog. T�voli puskaropog�sok hallatszanak. APA j�n. Bomba zuhan�sa hallatszik, majd iszonyatos robaj: valahol a k�zelben csap�dott be. APA megr�m�l, menek�l�si �tvonalat keres.)

F�RFI: Pszt! Ide! Gyorsan!

(APA megl�tja a pinc�t, gyorsan beb�jik hozz�juk. M�g szukebb lesz a hely.)

F�RFI: Mit keres maga az utc�n? Honnan j�tt?

(APA r�m�lt, zavart, nem tudja, mi van.)

APA: �n?

F�RFI: Na j�l van, nyugodjon meg, itt nem esik baja.

APA: K�sz�n�m.

(APA valakinek a l�b�ra l�p.)

FI�: A��!?

APA: Jaj, ne haragudj!

(K�nos csend.)

APA: (zavartan) Kicsit... szuk itt a hely...

(K�nos csend.)

APA: Tal�n jobb lesz, ha �n ink�bb m�shol keresek mened�ket.

(M�g k�nosabb csend.)

F�RFI: �s hov� akar menni? Nincs hova mennie. Egy�tt kell maradnia vel�nk. Majd megh�zzuk magunkat. K�l�nben is: kar�csony este van. Vegy�k �gy, hogy most ez a kar�csonyi aj�nd�kunk egym�snak. Hogy k�zel engedj�k magunkhoz a m�sikat.

(APA meghatottan elmosolyodik. Elalszanak, APA utolj�ra. Amikor APA is elaludt, a t�bbiek fel�llnak �s kimennek.)

***

(�jra otthon. Bej�n ZOLIKA �s LACI, �s d�sz�teni kezdik a kar�csonyf�t. APA fel�bred, �s nem hisz a szem�nek. Megd�rzs�li, de akkor is azt l�tja, hogy haza�rt. Boldogan megy oda a kar�csonyf�hoz, �s sz�tlanul õ is d�sz�teni kezdi. Bele is feledkezik hamar. Egyszer csak ZOLIKA leejt egy �vegg�mb�t, ami ripity�ra t�rik.)

APA: Zolika, azt a...

(APA keze meg�ll a levegõben. Nyel egyet.)

APA: ...d�szt m�r �gyis ki akartam dobni. Nem is volt olyan sz�p. Hagyjad, majd �n �sszeseprem.

ZOLIKA: Ne haragudj...

APA: Semmi baj, Zolika. Nem a d�szek fontosak.

(�tkarolja a fi� v�ll�t.)

APA: Tudod, a kar�csonyfa igazi d�szei? azok mi vagyunk! �gyhogy ak�r �ssze is t�rhetn�nk mindet: az a fontos, hogy egym�st �ssze ne t�rj�k!

LACI: Apa! A kar�csony ugye a szeretet �nnepe?

APA: Igen, fiam. Nem is ak�rmilyen szeretet�! (sz�net) Gyertek, megn�zz�k, tudunk-e valamit seg�teni Any�nak a konyh�ban!