Abraham Lincoln
Az ilyen időkben

Egy baltimore-i újság a polgár háború idején a következő történetet tette közzé: "Miközben végiglátogatott egy csak a Konföderáció sebesültjeinek és betegeinek fenntartott kórházat, Lincoln elnök figyelmét egy Georgia államból származó fiatalember vonta magára...

Minden betérő idegenre rátapadt nyughatatlan szeme, remélve, hogy valamelyik rokona vagy barátja az. Lincoln elnök először távolról figyelte a fiatal katonát, majd odament hozzá és megszólította, megkérdezte vannak-e fájdalmai. 'Vannak,' válaszolt a katona. 'Elvesztettem az egyik lábamat, és úgy érzem, hogy elsüllyedek a kimerültségtől.

'Megtenné,' mondta Lincoln, 'hogy kezet fog velem, ha megmondom ki vagyok?' a válasz igenlő volt, 'Ezen a helyen nincsenek ellenségek.'

'Nos,' mondta megkülönböztetett vendég, 'Abraham Lincoln vagyok, az Egyesült Államok elnöke.' A fiatal áldozat felemelte a fejét, csodálkozva rátekintett, majd kinyújtotta a kezét, amelyet Lincoln megfogott és egy ideig a kezében tartott."

Abraham Lincoln gyűlölte a háborút. Lenézte a fájdalmat, szenvedést és megosztottságot, ami azzal járt. Beiktatásának napjától kezdve, amíg Dél megadta magát, két cél éltette; befejezni a háborút, és fenntartani az Uniót.

Azonban a történészek egyetértenek abban, hogy Lincoln nem akarta mindenáron fenntartani az Uniót. A rabszolgaság egyike volt azon keserű szavaknak, amelyik azonnal az ajkára tolult, valahányszor a velejáró "gyalázatos igazságtalanságra" gondolt. Olyan ez mint a "rák", mondta Lincoln "amelyik azzal fenyeget, hogy ellenőrizhetetlenül felnövekszik egy olyan nemzetben, amely eredetileg elkötelezettje volt az emberek elidegeníthetetlen jogának." Azonban nem volt semmilyen előítélete Déllel kapcsolatban. "Ők csak azok, akik mi lennénk az ő helyükben."

Azonban a rabszolgaság kérdése, és a meggyőződés, hogy tenni kell valamit ellene, elég volt Lincoln-nak, hogy politikai pályára lépjen. 1846-ban, miután egy időszakot szolgált az Illinois Állami Törvényhozásban (1834), beválasztották az amerikai Kongresszusba. Négy fontosabb vereség (a Kongresszus 1848, a Szenátus 1855 és 1858, és az Egyesült Államok Miniszterelnöki jelölése 1856) távol tartotta őt a köztisztségektől egészen 1860-ig, amikor megválasztották, hogy az elnökválasztáson ő képviselje a Republikánus pártot.

A választások napján az Illinois állambeli Springfield távíró hivatalában idegesen várta az eredményeket. a nap végén a barátok és a család Elnökként szólította. "Észak besöpörte Lincolnt az elnöki székbe," írja Russel Freedman. "Délen meg sem jelent a neve a szavazólapokon."

Lincoln 1809-ben a Kentuckybeli Hardin megyében született. Hála édesanyja elkötelezettségének, aki még egészen fiatal korában meghalt, és azután mostoha anyjának, Sarah Bush-nak, Lincoln úgy nőtt fel, hogy élete alapját a Biblia képezte. Lincoln egyszer azt mondta: "Ez a nagyszerű köny (a Biblia)...Isten legnagyszerűbb ajándéka az embernek... Mert enélkül nem tudnánk mi a jó és mi a rossz."

Huszonkét éves korában Lincoln az Illinois-i New Salem-be költözött, ahol megnyitotta első boltját. Később találkozott és közeli barátja lett Mentor Graham-nek, az városi iskola igazgatójának. Ez a barátság, és az, hogy Lincoln csatlakozott Graham vitacsoportjához, segített Lincolnnak felismerni szónoki tehetségét.

John Todd Stuart, ügyvéd és barát, arra bíztatta Lincoln, hogy tanuljon jogot, mondván, hogy az jó munka, főleg ha valaki politikai pályára készül. Három ével később letette vizsgáit és gyakorló ügyvéd lett. Jövőbeni célját kitűzve 1842. november 4-én Lincoln feleségül vette Mary Todd-ot. Lincolnéknak három gyereke született - Robert, Willie és Tad.

Keresztény neveltetése ellenére Lincoln csak élete későbbi szakaszán fogadta el Krisztust személyes Megváltójának. Miközben a nemzetet Isten Igéjében található szabályok alapján vezette, nem volt személyes kapcsolata Jézussal. Fia, Willie, halála után hallott Lincoln először Krisztus személyes szeretetéről és megbocsátásáról.

Azt írta: "Amikor elhagytam Springfieldet, arra kértem az embereket, hogy imádkozzanak értem; mert nem voltam keresztény. Amikor eltemettem a fiamat - ami életem legnehezebb próbája volt - nem voltam keresztény. De amikor elmentem Gettysburg-be, és láttam katonáink ezreinek sírját, ott és akkor átadtam magam Krisztusnak.

Végül Lincoln megtalálta azt a belső békét, amire egész életében vágyott. Megváltásának megtapasztalva, rendszeresen eljárt a New York Avenue Presbiteriánus gyülekezetbe, és azt tervezte, hogy nyilvánosan bizonyságot tesz a hitéről. Azonban a háború, mindent keresztül húzott. Lee április 9-én - Virág vasárnap - adta meg magát Grant-nek, és Lincolnt újraválasztották elnöknek. Hálát adott Istennek, hogy véget ért a háború, és a nemzet figyelmét a megbékélés és újjáépítés felé fordította. Öt nappal később, Nagy Pénteken, egy merénylő megölte őt.

Egész életében Lincoln több vereséget szenvedett - eleget ahhoz, hogy a legtöbb ember feladja, de nem így Abraham Lincoln. Odaadása és elkötelezettsége jutalmat érdemel a mennyországban. Lincoln hitte, hogy "ilyen időkre" hívták el.

Gettysburg-i beszédében azt mondta: "Nem menekülhetünk a történelem elől. Saját magunk ellenére is emlékezni fognak ránk... Szabadságot adva a rabszolgáknak biztosítottuk a szabadságot a szabadoknak - dicsőséges ahhoz hasonlóan, mint amit adunk, és érdemlünk." s ez mind csak Isten kegyelmének csodája.