C. S. Lewis

Az Öröm Vonzásában

Isten oda adja az ajándékait, ahol az edényt elég üresnek találja ahhoz, hogy befogadja azokat.

Csak kevesen voltak hatással a világukra úgy, ahogyan C. S. Lewis. Több mint ötven könyv fűződik a nevéhez, mint például: Egyszerű Kereszténység, A fájdalom, Keresztény Viselkedés, A válás, és Az Öröm Vonzásában. Az évi könyv eladások mértéke továbbra is kétmillió felett van - amelynek felét a gyerekeknek írt Narnia krónikája adja.

Azonban Lewis legnagyobb eredményeit nem a tudomány terén érte el, hanem az élet egyetemén. Akkor, amikor a nyugati civilizáció belépett a "poszt-keresztény" érába, Lewis provokálni merte a modernizmus és liberális teológia mögé bújt elméket.

David Barratt szerint Lewis legnagyobb teljesítménye az a képesség volt, amivel "felidézte a régi igazságokat, új jelentőséget és életet adva neki egy világi korban, és provokálta az új nyugalmat..." Az ortodox kereszténység épp visszavonulóban volt Lewis megtérésének idején, s amelyet aláaknáztak más liberális teológiák, a tudományos és világi szkepticizmus.

"Halála idején a keresztény egyház egész Nagy-Britanniában, s még inkább az Egyesült Államokban, megújult azáltal, hogy új reménységgel és meggyőződéssel keresztények emelkedtek ki a gettóikból. Lewis nagy hatással volt ebben."

Miközben szellemi tudós és gondolkodó volt, Lewis a "hozzá nem értők legnagyobbjának tartotta magát, aki csak keveset tud." Barátai szerint soha sem veszítette szem elől, hogy hallgatósága egyszerű emberekből és nem filozófiai tudósokból áll.

Clive Staples Lewis 1898-ban születet az írországi Belfastban, Albert és Flora Lewis két fia közül az egyikként. Édesanyja tíz éves korában meghalt. Édesapja, feleséges halálának súlyát mérlegelve egy bentlakásos iskolába íratta, ahol csatlakozott bátyjához, Warren-hez. Mindkét fiú borzasztó körülményeket élt át az iskolában, ahol az iskolaigazgató hajlamos volt a dühkitörésekre. Lewis azt írta: "Ha az iskola nem szűnt volna meg, és ha én további két évet ott maradtam volna, akkor valószínűleg örökre megpecsételődött volna a sorsom, mint a jóság tudósa." A helyzet iróniájaként itt kezdett el imádkozni és Bibliát olvasni. Miután az iskola bezárt, Lewis az angliai Malvern Cherbourg Iskolába, majd a Malvern Főiskolára járt. A Malvern ismét hatalmas negatív hatást gyakorolt rá. Miután azt kérte, hogy engedjék el az iskolából, Lewis W. T. Kirkpatrick oktatói felügyelete alá került, akit Lewis csak " egy keményfejű, szatirikus ateistának" hívott.

Kirkpatrick hatalmas lehetőségeket látott Lewisban, és arról tájékoztatta Albert Lewist, hogy a fia író vagy tudós lehetne, "de semmi mást nem tud belőle kihozni." Felismerve Kirkpatrick véleményének igazságát, Lewis megpályázta és meg is kapta a University College ösztöndíját, amely a legrégebbi az oxfordi egyetemek között.

Lewis gyerekkori emlékei az öröm utáni vágyakozásról árulkodnak. Gyerekként olyan helyeket képzelt el, ahol az öröm szabadon és örökké létezett. Felnőttként romantikus költők, Platón műveit , és a skandináv-germán mitológiát olvasgatta abban reménykedve, hogy rátalált a tartós öröm érzésére. "Kétlem, hogy bárki, aki egyszer megízlelte az örömöt, még ha hatalma is lenne rá, elcserélné azt a világi élvezetekre," írta Lewis.

1917-ben bevonult a katonai szolgálatra, de megengedték, hogy Oxfordban maradjon, amíg ki nem nevezték hadnagynak és a frontvonalba vezényelték. Miután megsérült, leszerelték, majd folytatta tanulmányait és osztályelsőként diplomázott. Szabad filozófia tanári állás hiányában Lewis a negyedik évet is elkezdte az Oxford College-ban, ahol találkozott egy Nevill Coghill nevezetű keresztény diákkal, akinek nézetei segítették megváltoztatni Lewis saját életéről alkotott nézetét.

Lewis azt mondta Coghill-ről: "Egyértelműen ő volt a legintelligensebb és leginformáltabb ember az osztályban... A Coghill-ban megtalálható zavaró tényezők (kereszténység) egy szélesebb körű zavarássá álltak össze, amely most a saját korábbi szemléletmódomat fenyegette. Minden könyv elkezdett ellenem fordulni."

Lewis elkezdte olvasni a keresztény szerzők munkáit. Különösképp nagyra becsülte George Macdonald-ot, a skót keresztény írót. Írásaiban Lewis a szentség olyan jellemzőire talált, amelyeket addig még nem látott. John Milton munkái is nagyon izgatták, főleg az Elveszett Paradicsom, és így volt ez a közeli barátsággal is, amely J. R. R. Tolkien-hez fűzte, aki A Gyűrűk Urát is írta.

1925-ben Lewis angol ösztöndíjat kapott az oxfordi Magdalen College-ban. Lewis órái mindig zsúfolásig megteltek, ezért nagyobb termet kellett keresni. Mindeközben az Isten utáni keresése is felgyorsult. Egy közeli barátjának írt levelében Lewis két kereszténnyel folytatott "hosszú, kielégítő beszélgetésről" ír, amelyből "sokat tanult." Az idealizmustól, a személyes isten létezésének tagadásától, eljutott a pateizmusig, a mindenben létező személytelen Isten felfogásig, majd a teizmusig, azaz Isten létezéséig.

"1929 harmadik trimeszterében azután megadtam magam, elismerte, hogy Isten az Isten, azután letérdeltem és imádkoztam... Isten keménysége kedvesebb mint az ember lágysága, és az Ő kényszere a mi szabadságunk." Lewis utolsó lépése a kereszténység felé az volt, amikor tényként elfogadta Jézus Krisztus megtestesülését. "Most megközelítettem azt a forrást, ahonnan gyerekkorom óta a boldogság nyilait lőtték ki rám... A leghalványabb jelét sem találtam annak, hogy Isten és az Öröm közt bármilyen kapcsolat létezett, vagy létezhet. Sőt, inkább ennek ellenkezőjére gondoltam. Azt reméltem, hogy a valóság szíve valami olyasmi, amit legjobban egy hellyel jelképezhetünk; ehelyett egy Személyben találtam rá." Az örök öröm végre valósággá vált C. S. Lewis számára.