Mindenki siet haza

Pincér: Már éppen zárni akartunk. Dél óta alig volt forgalom; tétlenül ácsorogtam az ajtónál, néztem a függönyön át az utcát, a buszmegállót. Így, a fehér, áttetszõ szádán keresztül olyan volt az út meg a táj, mintha havazna, pedig mocskos, szürke idõ járta már napok óta. Köd szállt a folyóról. A buszról leszálló utasok közül senki sem ugrott be sörre vagy feketére, mint máskor; áruházi papírokba burkolt csomagjaikkal átvágtak az úton a házak felé. Némelyik még csak most cipelte a fenyõjét. Satnya fenyõk voltak, már amilyenek megmaradtak így, az utolsó napra. Az én fenyõm két hete megvolt, a piacon vettem, kikötöttem a negyedik emeleti ablakunk alá a hidegre, csak ma reggel húztam be onnan, hogy feldíszíthesse az asszony. Jó elõre kell gondoskodni mindenrõl. Megtanultam már. Megéltem valamennyit, rászoktatott az élet, hogy idõben beszerezzem mindazt, amire szükségem van. Nem szeretem a kapkodást meg a bizonytalanságot még kis dolgokban sem. A színes villanyégõket is elõkészítettem, komótosan a tavalyi dobozból. Estére eljönnek hozzánk a gyerekek a két kis unokánkkal. Vettem építõkockát, képeskönyvet, babát, kisvasutat, mindent. Nagyon kedvelem a karácsonyi hangulatot, az ünnepi vacsorát, szeretem a fenyõ illatát a szobában, meg ahogy égnek a gyertyák. Még kis jászolunk is van, benne gipszbõl a Kisjézus, meg körülötte gipsz Mária és József, meg a háromkirályok, a pásztorok, mind gipszbõl, színesre festve, meg gipszmadár, gipsztehén, szóval az egész Betlehem. Hátul, piros celofánpapír mögött apró zseblámpaégõt lehet meggyújtani, nagyon szép. Mindig meghatódom, mert a gyermekkoromat juttatja eszembe. Aztán feltesszük a Csendes éj-t, a fiam hozta a lemezt valamelyik esztendõben, azt mindig lejátsszuk, miközben szikráznak a csillagszórók, komolyan mondom, meghatódom, a sírás szorongatja a torkomat, annyira érzem olyankor a szeretetet. Ezen járt az eszem, meg azon, hogy na, nemsokára vége a napnak. A presszós lány ötkor kikapcsolta a kávéfõzõt, a fõnök kasszát csinált, hátul, a magyaros teremben már eloltottuk a lámpákat, szóval éppen zárni készültünk, amikor bejött az az ember. Gondoltam, iszik valamit, aztán siet haza ez is, akár a többiek. Tudja a csoda, hány éves lehetett, se öreg, se fiatal; nem látszott valami jómódúnak, ráadásul a haja a vállát verdeste, sovány volt, girhes; szakálla, bajsza nedvesen tapadt össze a ködtõl. Megállt az ajtóban, elõbb engem nézett meg, aztán a lányt, biccentett, összefogta magán a kabátját; úgy ácsorgott ott, várakozva, mint akit jó szívvel kéne fogadni. Odamentem a pulthoz, hogy ha kér valamit, gyorsan végezzünk, de meg se szólalt. Lány: - Kávét már nem tudok fõzni. Pincér: - Kávé nincs. Mindjárt zárunk. Mit adhatok? Ember: - Leülhetek? Pincér: Hát éppenséggel leülhetett, még nyitva voltunk. "Tessék" - mondtam kelletlenül. Gondoltam észreveszi. De nem, mintha a legnyájasabban kínáltam volna hellyel, boldogan telepedett le az egyik asztalhoz a fötõtest közelében. Sürgetõen kérdeztem: - Mit adhatok? Szelíd tekintettel nézett föl - na de ismerem én az efféle szelíd tekinteteket! Sok furcsa pasast láttam már ilyen szelídnek elsõre. Ember: - Bort. Pincér: - Palackozott boraink vannak. Ember: - Igen. Pincér: - Hét decisek. Abasári, Furmint, Leányka. Ember: - Vörös nincs? Pincér: - Vörös is van. Ember: - Talán azt. Pincér: - Adj egy Kékfrankost - szóltam a lánynak. Levette a polcról, meg sem törölgette az üveget, csak átadta. Elhúzta a száját, hogy már csak ez hiányzott. Vittem a bort a tálcán, a pohárral. Öntöttem a vendégnek, közben jól megnéztem. Két tenyerét a hóna alá dugva melegedett, szemét behunyta; majd amikor végeztem, mosolyogva nyúlt a pohárért. Ember: - Innának velem? Pincér: Én már mentem vissza a pulthoz, amikor ezt kérdezte. Láttam, a lány kapható lett volna rá, de megelõztem: - Nem uram, köszönjük. Mert én észrevettem valamit. Észrevettem, amikor a pohárért nyúlt. Ember: - Szerettem volna ha ... - ( próbálkozott a pasas bátortalanul.) Pincér: - Nem uram, nem! - mondtam határozottan. Intettem a lánynak, hogy jöjjön közelebb. Áthajoltam a pulton. - Nézd milyen a keze! A lány a vállam fölött odapillantott. Lány: - Valami történt vele - ( mondta meglepetten.) Pincér: - Na ugye! Megfordultam; arra számítottam, hogy a pasas ismét a hóna alá szorítja a kezét. Tévedtem. Egyenesen ült, két öklét az asztalon nyugtatta, igaz, így most nem látszott sem a keze feje, sem a tenyere; csak az összezárt ökle. Ember: - Szerettem volna, ha velem isznak - ( mondta barátságosan. ) Pincér: Hallgattam. A lány, a hátam mögött, a pultra könyökölt. A férfi most õt nézte. Na te aztán nézheted, gondoltam magamban. Nem ilyen alakokhoz van szokva. Látnád csak a fiúit, gondoltam. Vagy a fiúinak az autóit. Látnád csak, kik támasztják itt a pultot miatta. Csinos lány volt, nemrég került az üzletbe az egyik belvárosi presszóból. Nem kérdeztem miért, a fõnökség dolga. Vonzotta a férfiakat. Erõsen festette magát és egy vagyont költött fodrászra, kozmetikusra. Ahogy ott könyökölt a hátam mögött, éreztem a különféle spray-k illatát. De én már nem vagyok fiatal. Különben sem érdekelt akkor semmi, csak a záróra. Ember: - Az a helyzet, hogy nincs hova mennem. Lány: - Nincs? - ( kérdezte óvatlanul a lány.) Ember: - Senkim sincs. Nem tölthetnénk együtt a mai estét? Lány: - Velem ugyan nem - ( nevetett fel kurtán a lány. ) Ember: - Úgy értem, hogy valamennyien. Együtt. Pincér: - Maga viccel - mondtam ridegen. Nem felelt mindjárt. Bámult azzal az álszelíd tekintetével. Ember: - Gondolja, hogy viccelek? Egészen komolyan kérdeztem. Lány: - Majd éppen magával! - ( nyelvelt a lány.) - Különben is ma Karácsony van. Ember: - Különben is? - ( kérdezte különös hangsúllyal a férfi. ) Lány: - Igen, különben is! Ha nem tudná, ilyenkor mindenki siet haza. Ember: - De éppen most mondtam, hogy én nem mehetek sehova. Lány: - Az a maga baja. Ember: - Úgy véli? Pincér: Megelégeltem a dolgot. - Igyon uram, igyon! Ha egyáltalán még jót tesz magának, hogy iszik. Siessen, ha megkérhetem rá. Ember: - Csak nem akar elkergetni? Pincér: Hallgattam, mert legszívesebben azt vágtam volna rá, hogy de bizony! Ember: - Szóval nem tartanak velem? Ezen a napon sem? Pincér: - Nem, uram, már megmondtuk. Rettenetesen idegesítõ volt, hogy csak ült ott, s a világért sem nyúlt volna a poharához. Ember: - És mi legyen azokkal, mondjuk, éppen ezen az estén, akik nem mehetnek sehová? Magától kérdezem - (tekintett a lányra. ) Lány: - Mit tudom én! Ember: - Magát ez nem érdekli? Lány: - Engem nem - ( nevetett idegesen a lány. ) Ember: - Úgy gondolja, nem is érdemes errõl beszélni? Lány: - Engem nem érdekel. Ember: - Hát mi érdekli magát? Pincér: - Nézze, uram, nem kötelességünk társalogni. És mindjárt zárnunk kell. Ember: - Hová sietnek? Lány: - Bejön ide és kötözködik - ( nézett rám a lány. ) Ember: - Szó sincs ilyesmirõl - ( szólt mosolyogva a férfi. Ingerlõ volt a mosolya. ) Csak szeretném tudni, hogyan rendezték be a világot.? Pincér: - Éppen tõlünk? Éppen záróra elõtt egy perccel? A pasas hallgatott, de választ várt. A lány beugrott. Lány: - Hát jó! A világot úgy rendezték be, hogy mindenki megtalálhassa a boldogulását. Nagyon jó kis világ ez! Még ha magának valamiért nem is tetszik, tudja? Ügyességre szoktat. Aki nem boldogul, az magára vessen és ne kötözködjön azokkal, akik szerencsésebbek! Ember: - Á, szóval így? Lány: - Nem tehetünk arról, hogy maga egyedül van. És ha valamiért peches, ne velünk tárgyalja meg. Ember: - Mert magukat nem érdekli, igaz? Pincér: - Ne vitázz vele - ( szóltam a lányra. ) Már igazán torkig voltam. - Nézze uram! - ( léptem közelebb a pasashoz.) - Maga csak örülhet annak, hogy nem vagyunk túlságosan érdeklõdõk. Remélem, érti, mire célzok? Na, az az ártatlan tekintet! Felbõszültem. - Örüljön, hogy nem kérdezem meg, mitõl véres a keze! Nem lepõdött meg. Lassan fölemelte a kezét és széttárta a tenyerét. Ember: - Erre gondol? Pincér: A tenyere közepén egy mély seb volt. A lány felsikoltott. - Nem firtatom, mitõl van. Pedig tehetném. A magafajtáról sok mindent feltételezhet az ember. De csak arra kérem, igya meg a borát és távozzon. A férfi meg se rezzent, felemelte a másik tenyerét is. Lány: - Azon is van egy seb! - ( kiáltott fel a lány. ) Pincér: Hangjában, noha riadt volt, érezni lehetett a sajnálkozást is. A pasas észrevette, hálás mosollyal bólintott. A türelmem határán voltam, de fékeztem magam. - Nem érdekelnek a sebei. Megmondtam! Ember: - Pedig érdekelhetnék. Pincér: - Nem akarok beavatkozni a dolgaiba. Ismételten csak arra kérem ... Ember: - Pedig beavatkozik. Csak nem úgy, ahogy maga gondolja. Pincér: - ... csak arra kérem, igyon, fizessen, és ... Ember: - Nem is sejti, miféle sebek ezek? Pincér: Tudtam, falfehér vagyok az izgalomtól. Nem hiányzik nekem az ilyesmi. Nyugodtságot erõltettem magamra. - Nem, uram. Lehet, hogy véletlenül sebesült meg. De az is lehet, hogy elkövetett valamit, és azok a sebek nem véletlenek ... Lány: - Fáj? - ( kérdezte most már aggódva a lány.) - Nem tehetnénk valamit? Pincér: ( A lányra néztem. ) - Mi ezeket a sebeket nem láttuk! Minket nem fog belekeverni semmibe! Elég hangosan beszéltem ahhoz, hogy a fõnök bejöjjön az irodából. Fõnök: - Mi baj van, kérem? Pincér: - Semmi - mondtam olyan hangon, hogy a fõnök érthette, a zavaró eseménybõl ki akarom hagyni. - Az úr éppen fizetni akar és távozik. Zárunk. Fõnök: - Igen, zárunk. Pincér: A vendégre pillantott, meglátta a pasas még mindig feltartott sebes tenyerét. Elállt a szava. Fõnök: - A pohártól? ... Pincér: - Nem, fõnök, semmi ... Félrevontam, s gyorsan elmondtam mindent. Õ közben a pasasra tekintgetett, s amíg magyaráztam neki, megragadta a kabátomat. Fõnök: - Oda nézzen! Az inge is ... Az oldalánál! Pincér: Amint hátrapillantottam, magam is láttam: A férfi szétnyitotta magán a kabátját, s elõtunt az inge, s az ingén egy vöröslõ folt. A fõnök magunkhoz intette a lányt. Fõnök: - Telefonálni kellene a rendõrségre. Pincér: - Most? Ugyan! Nem örülnének, hogy ilyenkor .. tudja, Karácsonyestén .. Meg aztán minket is csak zaklatnának. Már vár a család .. A fene egye meg, hogy éppen ide jött be! Fõnök: - Jól van. Akkor dobják ki mielõbb ... Pincér: Besietett az irodájába. A lánnyal visszamentünk a pulthoz. A pasas felállt, tenyerét még mindig feltartotta; most jól látszott a bevérzett inge is. Ember: - Ezek a sebek - ( kezdte szelíden, de a lány felsikoltott.) Lány: - Menjen innen! Pincér: Kapkodva megírtam a blokkot, a férfi orra alá tartottam. - Harminckettõ-negyven! És távozzon, mert zárunk! Ember: - Csak emlékeztetni szeretném ... Pincér: - Ne szeressen semmit! Ember: - A tenyeremen, az oldalamon és a lábfejemen ... Ezen az estén ... Pincér: - Örüljön, hogy ezen az estén nem akarunk tudni a maga viselt dolgairól! Örüljön, hogy éppen ilyen békés estén ... Megértette? Máskor nem úszná meg! Harminckettõ-negyven, és alászolgája! A pasas hátrált, végre leengedte a tenyerét. Nem akartam erõszakkal kidobni, pedig már ott tartottam. Hátrált az ajtóig. Álltunk a pultnál, õ meg mindegyre bámult minket azzal a szelíd, könyörgõ tekintetével. Akkor azt hittem, szólni fog még valamit, mert meg-megrándult a szája széle. De szó nélkül kiment. - Na gyorsan lehúzni a rolót. A lány segített rendet tenni. A palackból éppen csak az a deci hiányzott, amit kitöltöttem. Az is ott maradt a pohárban. Fõnök: - Elment? - ( nézett be a fõnök.) Pincér: - Meg se itta a borát - mutattam. Fõnök: - Majd holnap eladjuk - ( dugaszolta le a fõnök, és betette a hutõbe. ) - Majd a holnapi rumliban. Lány: - Volt egy pillanat, amikor megsajnáltam - ( szólt csendesen a lány.) Fõnök: - Ez a maga formája Veronika - ( nevetett a fõnök.) - Még az ilyen alakokat is képes megsajnálni. Pincér: Ezen aztán már nevettünk. Kellett is egy kis nevetés az izgalomra. Fõnök: - Jöjjenek, elviszem magukat! Pincér: Odakinn ronda köd volt. Beültünk a fõnök kocsijába, a lány elõre, én meg hátsó ülésre. Amint elhagytuk a parkolót, kikémleltem az autóból, látom-e valahol a pasast. De az eltunt. Eltunt alaposan, mert sehol sem láttam. Na, aztán a jól futött kocsiban már nyugodtabb lettem egy kicsit.