|
1. Jelenet
(A karácsonyi istentisztelet után a padon ül egy lány, barátnõje odajön hozzá)
Anna: (jókedvvel) Szervusz! Ugye milyen gyönyöru volt?
Zsuzsa: Igen, igen. Szép volt az istentisztelet.
Anna: Olyan komoly vagy…. Valami baj van?
Zsuzsa: Nem, semmi baj. Csak egy kicsit elgondolkoztam.
Anna: Te, én olyan boldog vagyok! Olyan jó ez a karácsonyi hangulat, olyan szépek a karácsonyi énekek……!
Zsuzsa: Igen, szépek.
Anna: És ebben az évben a karácsonyfa is olyan óriási, és olyan szépen van feldíszítve, és ...
Zsuzsa: (közbevág) Tudod, min gondolkoztam el? Ma különösen érintett a karácsonyi történet.
Anna: Persze! Valahogy az is hozzátartozik. Ez a történet olyan romantikus: a kis Jézuska a jászolban…
Zsuzsa: Lehet, hogy nem is volt az olyan egyszeru….
Anna: Mi …… nem volt egyszeru?
Zsuzsa: Na, például az istálló. Még egy tiszta ágy sem volt. Máriának nehéz dolga lehetett..... (fejcsóválva) szinte elviselhetetlen.
Anna: Aztán a pásztorok a csillagos éjszakában ...... micsoda szabadság!
Zsuzsa: Szabadság? Talán. ........ De a pásztoroknak nehéz életük volt. ........... És a hírük sem volt a legjobb.
Anna: Ez igaz. De emlékszel? Végül is továbbmondták, hogy megszületett a Messiás. De jó lehetett! Ez emberek biztos tolongtak a jászolnál, hogy megcsodálják a kis Jézuskát.
Zsuzsa: Gondolod?
Anna: Tudod mit? Van egy ötletem: mi lenne, ha egy kicsit elálmodoznánk azon, hogy ma vajon hogyan játszódna le ez a történet?
Zsuzsa: Jó ötlet, gyere, ülj ide egy kicsit!
2. Jelenet
(József és Mária jön a vasútállomásról két bõrönddel. Késõ este van, mindketten nagyon fáradtak. Mária várandós)
Mária: Remélem, hamar találunk szállást! Olyan fáradt vagyok.
József: (elgondolkozva) Egy régi barátom ebben a városban lakik, úgy emlékszem, nem is olyan messze.
Mária: József, de nem tudják, hogy jövünk! Mi lesz, ha nekik épp ma este alkalmatlan ……??
József: Hozzájuk mégis mehetünk. Igazán kedves emberek.
Mária: Ha gondolod…
József: (csönget) Szervusz! Örülök, hogy itthon vagy!
József barátja: József! Micsoda meglepetés!
József: Rég nem találkoztunk..... a feleségem: Mária…..
József barátja: Hogy vagytok?
József: Átutazóban vagyunk. Hogy õszinte legyek, Mária nagyon elfáradt, (mutatja Mária nagy hasát) de nagyon örülünk, hogy babánk lesz. Te, megszállhatnánk nálatok?
József barátja: (zavartan) Jaj, de sajnálom, éppen tele vagyunk vendégekkel. Családi találkozó, tudod? (gondolkozik) Van egy ötletem: elkísérlek a lelkészékhez. Nekik van elég vendégszobájuk. Itt laknak a szomszéd utcában.
(beszól a házba, hogy rögtön visszajön)
József barátja: (a lelkészház elõtt) József, nekem vissza kell sietnem, megérted ugye? De a lelkész nagyon kedves ember.
(József kopog)
egy fiatal lány: Be vannak jelentkezve? ……… hm ……Tulajdonképpen teljes a létszám.
József: Nem, nem, beszélhetnék a lelkész úrral?
lány: Figyeljenek: ez itt egy ifjúsági találkozó. A lelkész éppen bibliaórát tart. Jöjjenek vissza holnap.(becsukja az ajtót)
lány: (újra ajtót nyit egy résre és egy prospektust nyom József kezébe) Itt van egy egyházi hírlap, benne van a telefonszám is. Az lenne a legjobb, ha elõbb felhívná a lelkészt.
Mária: (csalódva, fáradtan, erõltetett udvariassággal) Nagyon kedves.
(továbbmennek)
József: Nézd ott van egy pad, elõször is le kell ülnöd.
Mária: Mit tegyünk? Hova menjünk?
József: (bátorítva átkarolja Máriát) Tudod mit? Most odamegyek ahhoz a telefonfülkéhez és felhívok egy szállodát.
Mária: Nem tudom…… nem lesz az túl drága?
József: Az most mindegy. Neked mindenképpen pihenned kell.
Mária: (körülnéz) Nézd! Egy cirkuszsátor.
(József elmegy telefonálni, egy cirkuszi csoport jön erre. Éppen elhagyták Máriát, amikor József visszajön)
József: (kétségbeesve) Nem tudom, mit tegyek! Egyetlenegy hotelban sem kaptam szobát!
(egy fiatalasszony visszafordul a csoportból)
fiatalasszony: Hát maguk mit keresnek itt? Kedvesem, gyere csak ide! Idegenek vannak itt! Úgy látszik, segítségre van szükségük.
(férje odajön, két vagy három gyerek bámészkodik csodálkozva)
József: Ma este minden félresikerül. Elõször lemaradtunk az átszállásnál a vonatról, aztán a barátomnál telt ház volt. A lelkészéknél szintén, és most még egy hotelszobát sem kaptam. A feleségem......
fiatalasszony: Látom, látom. Igaz, hogy szuken lakunk, vendégszobánk sincsen. (Máriához) De ebben az állapotban nem hagyhatom itt magukat.
Mária: (reménykedve) Nem leszünk terhükre. Holnap reggel továbbutazunk. Csak hadd pihenjek elõbb.
fiatalasszony: Majd meglátjuk, jöjjön velem. (belekarol)
(mennek egy pár lépést, majd Mária leroskad egy jászol melletti székre)
3. Jelenet
(néhány ápolatlan férfi, nejlonzacskókkal, összetekert gumimatracokkal egy híd alatt)
Károly: Olyan kellemetlen ez a hideg szemerkélõ esõ! (egy fiatalabbhoz) gyere öcsi, ez a hely egy kicsit védettebb!
Zoli: (izgatottan) Hallottatok ma már híreket?
Géza: Ha-ha, hol hallottunk volna híreket? Talán a tévében, kényelmesen a fotelban?
Zoli: Nem, …… tudom, hogy nem, …… de nézz ide! (mutogat egy kis táskarádiót)
Géza: Huha! Ez a te rádiód ?
Zoli: Nem, igen, …. hm....., szóval kölcsönvettem magamnak. (bekapcsolja, aztán megint ki) Nem rossz, ugye?
Károly: (türelmetlenül) Mondjad már! Mi olyan fontos a mai hírekben?
Zoli: Valahol jelentkeznünk kell.
Károly: (megijed) Jelentkeznünk? Hol? Miért?
Zoli: Ne ijedj meg! Nem csak rólunk van szó. Mindenkinek el kell menni valamilyen hivatalba és bizonyos nyomtatványokat kitölteni.
Géza: És azt minek!
Zoli: Ez egy egyedülálló statisztikai felmérés. Meg akarják állapítani a lakosság számát.
Károly: És? …. Nekünk mi közünk van ehhez?
Zoli: Csak úgy elgondolkoztam: vajon minket is beszámítanak?
Károly: Azt mondtad, hogy “lakosság”. Laksz te valahol? Van lakásod? Nem, nekem semmi közöm az egészhez.
idõs ember: Úgy emlékszem, ilyen hasonló dolog volt már egyszer. … De az nagyon, nagyon rég lehetett…..
fiú: (nevetve) Szóval, én nem megyek sehova, és nem hiszem, hogy az urak a hivatalokból idejönnek és nekünk is nyomtatványokat hoznak.
Tibor: Figyeljetek csak!!! (a háttérben halkan egy karácsonyi dallam) Ti is halljátok?
fiú: (csodálkozva) Igen! Én is hallok valamit! Legyetek csöndben!
(mindenki hallgatózik)
Géza: Hiszen ez Zoli rádiója. Kapcsold ki!
Zoli: Ez nem a rádió. Már rég kikapcsoltam!
(a dallam mindig erõsebb lesz)
Géza: (megdöbbenve) Akkor pedig mi ez???
Károly: Különös, ez úgy hangzik, mint ...... mint ...... mindenesetre nagyon szokatlan.
idõs ember: Ilyet még soha életemben nem hallottam!
(megjelenik egy angyal, mindenki ijedten felugrik, aztán megmerevedve figyelnek)
angyal: Ne féljetek! Jó hírt hozok nektek: megszületett a világ szabadítója! Békességet hoz az embereknek!
mindenki : (elcsodálkozva) Békességet ????
angyal : Igen, mindenki számára meghozza a régen áhítozott békét! Ha látni akarjátok: a városban van, a jászolban. (Énekkar, mint angyalkórus)
Károly: (szemét dörzsöli) Mi volt ez? Álmodtam?
fiú: Nem! Nem álmodtál! Az nem lehet, hogy mindnyájan ugyanazt álmodtuk! .... Meg kell találnom ezt a gyermeket! Jön velem valaki??
Géza: Én jövök! Meg kell tudnom, mi az igazság ebben az ügyben!
Károly: Milyen gyermek az, aki békét hoz az emberiségnek???
Tibor: Békére nagy szükségünk lenne.
Zoli: Akkor másképp nézne ki a világ.
Tibor: (sóhajt) Akkor nem kellene annyit félnünk a háborútól,… a terrorizmustól.
Károly: Talán még a saját életünk is rendezõdne – a családom, az otthonom….
fiú: Ez minden olyan zavaros, másrészt: úgy érzem, hogy az angyal igazat mondott! Szóval én megyek.
Géza: ……Jászolban? Hol lenne a városban jászol?
fiú: Gyertek csak, én már sejtem !
Mindenki: Akkor induljunk!
idõs ember: Várjatok, én is jövök!
4. Jelenet
(Mária, József és a gyermek a jászolban)
József: (gondoskodva) Hogy érzed magad, Mária?
Mária: Olyan boldog vagyok! (gyöngéden néz a gyermekre)
(óvatosan, keresgélve jönnek a hajléktalanok)
József: Mozgást hallok odakint, megnézem, ki jár itt.
(hajléktalanok bejönnek)
fiú: (odainti a többieket) Azt hiszem, itt van, gyertek csak!
Tibor: Nem hiszek a szememnek! Minden úgy van, ahogy az angyal megmondta!
fiatalasszony: (éppen bejön, hoz egy kis ételt egy tálcán) Angyal? Hol léteznek ma angyalok? Kik vagytok? Mit kerestek itt?
fiú: Akár hiszi, akár nem, képzelje el, egy angyal mondta nekünk, hogy itt találjuk meg a gyermeket! Elképesztõ, ugye?
Károly: (elgondolkozva) Szóval, ez az a gyermek.
fiú: Az egész világ szabadítója......
idõs ember: ......aki békét hoz.
Géza: Békét. Már olyan régen vágyunk békére.
Károly: Nézzétek, neki sincs jobb dolga, mint akármelyikünknek….
fiú: (a jászol felé fordulva) Ó, ha lenne valami ajándékom számodra!
Zoli: Nekem lenne, de…… (vonakodva elõveszi a rádiót) de attól tartok, ez nem megfelelõ.
idõs ember: Ajándékom ugyan nincs, - de hogy ezt megérhettem - olyan boldog vagyok!
fiú: Ha jól értettem az angyalokat, ez a gyermek mindenki számára született!
Tibor: Akkor induljunk! Mondjuk el a jó hírt mindenkinek!
pásztorok: Igen, induljunk! (közben fölszedelõzködnek)
idõs ember: Várjatok, én is jövök!
5. Jelenet
(az utcán)
fiú: Hallottátok már a nagy újságot? Megszületett a Földön a legfontosabb ember!!
Géza: Világra jött, aki meghozza a békét!
Tibor: (Zsuzsa és Anna felé, akik erre járnak) Ez mind igaz! Gyõzõdjetek meg róla!
Zsuzsa: Gyere, menjünk oda!
Anna: Iiii, itt büdös van!
Zsuzsa: Nézd, ott fekszik a jászolban!
Anna: A kis Jézuska? A mennybõl? (hirtelen nagyon elkomolyodik) Jézus! Ez rossz csere volt! – A mennyországot elcserélted? ......Itt erre ....??!
Zsuzsa: ........és ez még csak a kezdet….
Anna: (felkavarva) Én ezt nem tudtam – illetve sosem gondolkoztam el rajta!
Zsuzsa: ......és Isten elsõként a legszegényebbekkel, a kiutasítottakkal közölte....
Anna: Igaz, akkor régen a pásztoroknak….. De egyáltalán, mindez miért történt?
Zsuzsa: Azt mondták, mindenkiért.
Anna: Igen, minden emberért.
Zsuzsa: ....ez azt jelenti: érted is és értem is.....
Anna: Igen!! De miért ???
Zsuzsa: ez csak .....szeretet ..........lehet...
Anna: (lassan odamegy a jászolhoz és letérdel) Létezik ...... ilyen ...... szeretet!!??
Zsuzsa: (a gyülekezethez) „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az õ egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.“ Jn 3,16
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
