Karácsonyi mese felnőtteknek
2010.07.19. 13:28
A kis
betlehemi csillag
A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi
kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata.
Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az
Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a gyeplő sem a
Göncölszekér rúdjánál.
Amikor
látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt
gondolta: - Én is szeretnék egyszer így világítani! Egyszer ott állni az
istálló felett, ahol a gyermek megszületett! De a Föld nagyon távol volt.
A gyermek a jászolban mégis meghallotta kívánságát. És a sok-sok más csillag
között a kis csillagot is meglátta.
Ezután a következő történt: a kis fehér pont lassan kezdett kiválni a Tejútból,
és süllyedt mélyebbre, egyre mélyebbre. Ahogy egyre ereszkedett, úgy lett
mindig nagyobb és nagyobb. Már olyan nagy lett, mint egy kéz, öt sárga
csóvaszerű nyúlvánnyal. Úgy nézett ki, mint egy igazi csillag. És ekkor nagy
csöndben leereszkedett egészen az istállóig. Odacsücsült a jászol szélére, de
kissé ijedtnek látszott. Mária, aki éppen aludt, csodálkozott, hogy egyszerre
mégis milyen világos lett.
- Karácsony van - mondta a gyermek a csillagnak -, kívánhatsz valamit. Tudom,
hogy van egy nagy kívánságod.
A kis csillag látta a gyermek arcát, amint éppen rámosolygott.
- Nincs semmi kívánságom - mondta a kis csillag, egyáltalán nem szerénységből.
Valóban elfelejtette, amit korábban oly nagyon kívánt magának. - Egyet
szeretnék csak - mondta ki végül. - Hadd maradjak itt, a közeledben, ahol téged
láthatlak. Mindig melletted szeretnék lenni. Maradhatok?
- Igen - válaszolta a gyermek. - De csak úgy maradhatsz velem, ha elmész. El az
emberekhez, akik itt laknak a Földön. S ha elmondod nekik, hogy láttál engem.
- Az emberek nem fogják megérteni az én nyelvemet, s nem fognak hinni nekem -
mondta a kis csillag. - És ... hogyan jutok el hozzájuk? Mind a házukban
vannak. Az ajtók zárva, s olyan hideg van.
- Épp azért, mert hideg van, neked kell odamenned és felmelegítened őket. Az
ajtók? Én magam fogom azokat kinyitni. Én is ott leszek azoknál az embereknél,
akikhez te elmész.
A kis csillag hallgatott. Még kisebbnek érezte magát, mint korábban.
Amikor a gyermek látta, hogy a csillag szomorú, rámosolygott:
- Ha rászánod magad, ajándékozok neked valamit. Minthogy öt csillag-ágad van,
öt dologgal ajándékozlak meg téged. Ahova elmész, ott mindig világos lesz. Az
emberek meg fogják érteni beszédedet. Meg tudod majd érinteni a szívüket. A
szomorúakat fel tudod majd vidítani, s végül a békétleneket ki tudod
engesztelni.
- Megpróbálom! - mondta a kis csillag. Ahogy indulni készült, érezte, hogy a
fényből, amely a gyermeket körülvette, egy kevés ő mellé is szegődött. Egy
kevés a melegségből és az örömből s az ő békéjéből.
A istálló fölötti kis csillag továbbra is apró és fénytelen maradt,
láthatatlanul vándorolt a Föld fölött. Vitt viszont egy titkot magával,
amelyről a többi csillag semmit sem sejtett: rá mosolygott a gyermek, s őt
küldte útra. Hitet adott neki, hogy miért, alig tudta felfogni.
Épp hogy elindult, egy kunyhóhoz ért. Egy öregasszonyt talált ott, az asztalra
könyökölve. Alig vette észre, olyan sötét volt a házban.
- Jó estét! - köszönt a kis csillag. - Sötét van itt nálad. Bejöhetek?
- Nálam mindig sötét van - mondta az öregasszony. - Még akkor is, ha fényt
gyújtok. Vak vagyok. De kerülj beljebb, akárki vagy is.
- Köszönöm - mondta a kis csillag, s leült az asztalhoz az asszony mellé. S
amint ott ültek, a csillag elmesélte hosszú útját az égből, s azt, amit
Betlehemben átélt. Olyan szépen mesélt, hogy az asszony azt mondta: - Mintha én
is látnám a gyermeket a jászolban. De hát én vak vagyok, s a gyermek is messze
van. Ha nálam maradsz, akkor világosabb lesz. Maradj nálam, akkor nem leszek
annyira egyedül.
- Te már soha többé nem leszel egyedül - mondta a csillag. - A gyermek fénye
most már mindig nálad marad! De milyen különös is ez a fény: csak akkor tudod
megtartani, ha tovább ajándékozod.
- Értem - mondta az asszony.
Miután elbúcsúztak, az asszony bezárta kunyhója ajtaját, s elindult a mezőkön
keresztül. Úgy ment, mint bárki, aki lát. Az úton előtte ott volt a fény. Az a
fény, amit a világtalanok is látnak.
A kis csillag boldog volt. Még sok ajándékot kellett szétosztania, s a
karácsonyestnek sem volt még vége. De nem ért a dolga végére. Még ma is ott
vándorol a Föld fölött. Esténként a csillagos égen meg tudom neked mutatni,
hogy valamikor hol volt. De hogy ma hol van, azt nem tudom. Azt viszont tudom,
hogy azokhoz mind elmegy, akik kívánnak valamit. Az asszony azt kívánta, hogy
csak annyira lásson, hogy útra tudjon kelni. De maga a kis csillag is, ma is
még csupán egy kis fehér pont lenne az égen, ha nem lett volna egy nagy-nagy
kívánsága.
|