Isten az édenkertet használta fel a házasság megalkotására. Igéje ígéretekben és figyelmeztetésekben egyaránt gazdag, amelyek mind a családot védik. A Biblia alapelvei szerint megkötött és mûködtetett házasság olyan mértékû áldás forrása, ami összemérhetõ Krisztusnak az egyházzal való kapcsolatával (lsd. Efézus 5,22-33). Ugyanakkor a bibliai szabályok megsértése bûn és fájdalmas következményei vannak. 

A házasságot, mint intézményt, mostanában számtalan támadás éri. Míg az ember a történelemben folyamatosan megszegte a házasság szövetségét, napjainkban már a házasság szentségével kapcsolatos morális mérce létezését ill. érvényességét is megkérdõjelezzük. Egy - a számtalan szabadelvû mozgalomtól vezérelt és az új értéktelen értékrendtõl táplált - kicsi de hangos csoport azt hirdeti, hogy a házasság divatjamúlt és le kell cserélni egy jobb megoldásra. Rengeteg érv hangzik el a házasság ellen, amelyek mind a szabályoktól és a korlátoktól való szabadulási vágyban gyökereznek. Vannak, akik erõltetettnek érzik a szûkebb család (apa, anya és gyerekek) intézményét, mert szerintük az ember természetes életformája a csoport, törzs vagy kommuna.

A házasság intézménye valóban régi, de ez még nem teszi elavulttá. Már akkor is több ezer éves volt, mikor Krisztus eljött, de Krisztus mégis a házasság helyességét tanította. "mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nõvé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté… Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza." (Márk 10,6-9). A keresztény tudatában van annak, hogy nincs felhatalmazva arra, hogy megváltoztassa Isten Igéjét a múló divatnak és a pillanatnyi társadalmi elképzeléseknek megfelelõen. A Biblia alapján kell megítélni a kulturális normákat, nem pedig fordítva.

Pusztán azért nem kell elfordulni a házasságtól, mert egyre többen kezdenek kiábrándulni belõle. Az a tény, hogy egy gyakorlat széles körben elterjedt vagy mindennapos, nem jelenti, hogy ajánlható vagy helyes. A keresztény sosem a többség véleményének, hanem Isten Igéjének megfelelõen próbál élni.

Az Ószövetség komoly büntetést szabott ki azokra, akik megvetették a házasság felelõsségét. A Tízparancsolat közül az egyik így szól: "Ne paráználkodj!" (2Mózes 20,14), a törvény pedig halálbüntetést szabott ki a paráználkodókra (3Mózes 20,10).

Az Újszövetség nem ír elõ halálbüntetést, hanem elmondja, hogy Isten fogja megítélni azokat, akik a házasságon kívül gyakorolnak olyan szexuális kapcsolatot, amit Isten a házasságon belülre tartott fenn (Zsidók 13,4). A helytelen szexualitás a gyülekezetbõl való kizárást eredményezte (1Korinthus 5,1-2). Pál figyelmeztette azokat, akik üres beszédükkel másokat erkölcstelenségre vittek (Efézus 5,5-6). Örök ítélet vár azokra, akik erkölcstelenséget tesznek és nem térnek meg belõle (Jelenések 21,8 · 22,14-15)

Istennek a házasságra vonatkozó határozott terve szerint "Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak" és a férfiak "Úgy szeressék feleségüket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat és önmagát adta érte" (Efézus 5,22;25) Vegyük észre, hogy a férj és feleség kapcsolata Isten és a követõi közötti kapcsolatról van mintázva, nem pedig az õsi kor társadalmi szokásairól. Ha megtartjuk Isten utasításait, olyan mélységes áldásokban lesz részünk, hogy utána visszataszító lesz eltérni az Õ akaratától.

Persze a keresztényeknek be kell látniuk, hogy számtalan esküvõhöz és házassághoz kapcsolódó szokás van, amelyeket a Biblia nem támaszt alá, hanem a kultúrális vagy vallásos szokásokból származnak. Az ilyen szokások megléte azonban nem hatalmaz fel a Biblia által felállított alapelvek elhagyására.

Emellett a legtöbb országnak vannak a házasságot és az elválást szabályzó törvényei, mivel a kormányok felismerték, hogy a nemzet fennmaradásának alapja a család. A Bibliában a házasság célja a család létrehozása volt, s ezzel a államok vezetõi is egyetértenek. A kereszténynek azonban mindig tudatában kell lennie annak, hogy kötelezettségvállalása - mellyel Isten elõtt kötelezte el magát házastársa mellett - magasabbrendû a földi törvényeknél.

A házasság csak a feltámadáskor válik majd elavulttá: "Mert a feltámadáskor nem nõsülnek, férjhez sem mennek" (Máté 22,30). Akik megszegték a házasság szentségét vagy semmibe vették azt, meg kell vallaniuk és bízniuk kell Krisztusban, tudva, hogy "Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz õ: megbocsátja bûneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól" (1János 1,9).